| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Haladék az élettől (1) |
szemilla |
2005.11.14. 12:16 |
Mindannyian elátkozottak vagyunk. Az idő szörnyeteget farag belőlünk. Bűnhődünk érthetetlen bűnökért, mert a világ csak akkor bocsát meg, ha nincsen mit. A szépség, mely születésünktől fogva a miénk, rémülten húzódik meg lelkünk legféltettebb zugában, és remélni sem meri, hogy egyszer eljön érte a szerelem.
|
Haladék az élettől (2) |
szemilla |
2005.11.14. 12:05 |
A végső kérdés mindig ugyanaz. Hogyan kell embernek lenni? Avagy tehet-e mást az ember, mint amit természete megenged?
|
Haladék az élettől (3) |
szemilla |
2005.11.14. 12:02 |
- Micsoda bolondság! Miért érzem úgy, hogy Szabinával együtt az otthonomat is elveszítettem? Hiszen az nem az én otthonom volt! Ahogy Szabina sem volt soha az enyém.
|
Haladék az élettől (4) |
szemilla |
2005.11.14. 11:53 |
Felejtsék el, amiket az újságok írnak! Legyenek maguk is bátrak, legyenek lovagok. Mert aki magába szívta a szerelmet, az megérti az élet viszonyait. A gondolatok úgy engedelmeskednek a szerelmes ember szívének, mint idomított galambok. Egy intésre a vállára repülnek, aztán szélnek ereszti őket, hogy a fájdalom követeiként térjenek vissza, és elmondják: nincs lehetőség.
|
| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…