Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Emma monológja |
|
|
Mindig is szőke és kék szemű akartam lenni, de persze nem lettem. |
Emma monológja |
szemilla |
|
Mindig is Emma szerettem volna lenni, de persze nem lettem, mert anyám épp akkoriban olvasta az Aranyembert, mikor születtem, így hát Tímea Noémi lettem. Jellemző! Anyám már akkoriban sem gondolt a sorsomra, pedig azt biztosan ő is tudta, hogy a neved a jeled. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy két különböző személyiség lakik bennem.
|
Nagyapám meséje |
szemilla |
|
Emlékszem, nagyapám mesélt nekem az ágy szélén... iszonyú nagy volt a dunyha, vagy csak én voltam iszonyú kicsi alatta, már nem tudnám megmondani, de a lényeg, hogy imádtam hallgatni a sötétben az öreget.
|
Márta |
szemilla |
|
Márta kint él idegen honban. A netről ismerem, verseket ír ő is, és abszolute rokonlélek. Fél éve ő az első, akinek leírom a bánatomat, és akivel megosztom az örömömet.
|
Költözködés és kézifék |
szemilla |
|
Öt évvel ezelőtt költöztünk ebbe a családi házba, ahol lakunk. Akkoriban vitte fel isten a jódolgunkat, meg a panellakások árát. A férjem teljesen bezsongott, hogy a szerencsét akkor kell megfogni, amikor melléd szegődik, mert aztán úgyis tovább áll.
|
Karácsonyi történet |
szemilla |
|
Na, ha már lassan december, akkor karácsonyi bevásárlás. Ha karácsonyi bevásárlás, akkor a pénztárca nem lehet üres.
|
Hurrá, nyaralunk! |
Szemilla |
|
Történt valamikor régen - vagy hat évvel ezelőtt: jött a nyár váratlanul, rögtön a tavasz után, nekünk meg épp nem volt pénzünk nyarlásra.
|
Szemilla, a jótündér |
szemilla |
|
Az úgy volt, hogy elvittem a kicsiket anyukámékhoz, akik alig 350 km-re laknak innen. Nagyonokos (már csak így hívom a nagylányomat) már figyelmeztetett, hogy jó lenne, ha a kicsiket nem nevezném kicsiknek, mert Blanka is lassan tíz éves, és majd hordhatom pszichológushoz, amiért húsz évesen is kicsinek érzi magát.
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|