Nekem nem tetszett még így villamos zaj
sem részeg óbégatás az éjjelnappali előtt
s még liftajtó sem tetszett így nekem
főleg, mikor a hetediken
állt meg, s kitártam
az…

- Állj! Állj! Állj! Állj meg ott, hogy főleg! Most árulod el a titkot, hogy miért nem tetszett neked így még részeg óbégatás: mert megállt a liftajtó a hetediken! Érzed, milyen nagy dolog? Nem az elsőn, nem a tizediken. A hetediken! Mert a hetediken kellett lenned.

főleg, mikor a hetediken
állt meg, s kitártam
az ajtót, meg a szívem
belefért egészen, mert embert én még
szerettem…

- Nem! Nem a szerettem-en van a hangsúly, hanem hogy embert szerettem, hogy akkor még szerettem embert. Nemcsak ezt az egyet, akinek kitártam az ajtót, hanem mindet, hiszen az ajtóval együtt kitártam a szívem is! Annyira kitártam, hogy belefért egészen. Látni akarom azt a boldogságot, hogy egy ember elfért a szívedben!

s kitártam
az ajtót, meg a szívem
mert embert én még
szerettem, kilincs volt a kézben,
na meg bilincs az észen
ami ott szorít azóta is.

- Nem jó. A kilincs az akkor volt, a bilincs meg még most is van. Mikor a kilincsről beszélsz kicsit visszamész a múltba. Látod, ahogy kitárod az ajtót, meg a szíved… De a bilincs az ott van azóta is. Érezzem hogy fáj! Abban a bilincsben, legyen ott a fájdalom. Na, elölről!

Nekem nem tetszett még így villamos zaj
sem részeg óbégatás az éjjelnappali előtt
s még liftajtó sem tetszett így nekem
főleg, mikor a hetediken
állt meg, s kitártam
az ajtót, meg a szívem
belefért egészen, mert embert én még
szerettem, kilincs volt a kézben
na meg bilincs az észen
ami ott szorít azóta is.

- Ez az! Tovább!

Pedig kezdetben a nevét sem tudtam
leírni rendesen
most meg nem fogom, mert nem bírom…

- Ezen a kezdeten kicsit merengj el. Kicsit mosolyogj is hozzá, mintha kissé nevetséges volna! Még a nevét sem tudtad leírni rendesen! Aztán duzzogj egy kicsit: már le tudnád, ha akarnád, de most nem fogod.

Pedig kezdetben a nevét sem tudtam
leírni rendesen
most meg nem fogom, mert nem bírom
kibírni a hiányt, és kihányt reggeliket
nézegetek
a gyomrom sem bírja már az élvezetet
a többiről most inkább nem is beszélek.

- Nem rossz, de annál a kihányt reggeliknél ne fintorogj! Neked most ez az élet. Naná! Hiszen nem bírod ki a hiányt! Kihányod a reggeliket, és annyira nem érdekel az egész, hogy még nézegeted is.

maradjunk annyiban, hogy nagyon
veszélyes harcosok
meccselnek a fejemben, de egyik sem
bántja őt, igaz…

- Nagyon veszélyes harcosok… nyomj meg minden szót. Mintha figyelmeztetni akarnál, hogy jobb lesz vigyázni, mert a te fejedben most nagy meccs van! Nem is akármilyen. Veszélyes harcosok meccselnek, sőt mi több! Nagyon veszélyes harcosok! De nyugtass meg! Egyik sem bántja őt… és hogy teljesen megnyugodjak, kérdezz vissza: Igaz?

nagyon
veszélyes harcosok
meccselnek a fejemben, de egyik sem
bántja őt, igaz,
hogy miért is bántanák?

Mert csak félig-meddig teszem a dolgom
és megpróbálok nem rá folyton
gondolni e zűrzavarban
és kincset lelni az őszi avarban…

- Kissé tétovábban! Hogy miért is bántanák? Az utolsó sorra itt a válasz: mert csak félig meddig teszem a dolgom.. Bukdácsoljanak a szavak! Szinte lássam, ahogy felbotlasz folyton az emlékezésben. Na, gyerünk! Élni kell tovább! Nem rá gondolni, kincset keresni… De csak megpróbálni lehet.

de tudom, hogy kincsem nekem már nincsen
se emberem, aki rendre intsen
hogy tartsam magamtól távol
és ne csináljak már segget a számból.

- Nem! Nem a kincsen van a hangsúly, hanem hogy nincsen. Hiába kotorászol az őszi avarban: volt, nincs. De ami nagyobb baj, hogy embered sincs, aki vigyázott rád, és szólt ha segget csinálsz a szádból. De most épp őt kellene távol tartanod magadtól, hát muszáj segget csinálnod a szádból. Pedig dühös vagy, mert nem akarod. Halljam, hogy dühös vagy mindenre és mindenkire, amiért segget kell csinálnod a szádból.

hogy tartsam magamtól távol
és ne csináljak már segget a számból.

- Valahogy így!

Nekem nem tetszett így piros pohár
bocsánat bögre, mert az…

- Ez nem villamos zaj! Ezt nem úgy kell mondani, mintha angyalok kara zengene a füledben! Ez már önkínzás. Most már kínzod magad, ezzel is segget csinálva a szádból. De még a piros pohárról szólnod kell. Illetve hirtelen eszedbe jut, nem is pohárnak hívta, hanem bögrének. Mintha tőle kérnél bocsánatot, hiszen akárhogy próbálsz nem gondolni rá, folyton rá gondolsz. Na, gyerünk!

Nekem nem tetszett így piros pohár
bocsánat bögre, mert az övé volt, nem tudok már
menekülni, elszaladni, leválni, elszakadni
gyenge vagyok: lássátok feleim

- Ez az! Add meg magad! Add fel ezt a felesleges küzdelmet. Terítsd ki a kártyáidat: nem tudsz már menekülni… de most mégis úgy folytasd, mint aki győztesen került ki a csatából:

gyenge vagyok: lássátok feleim
ahogyan őt láttam, mikor reggel ébredt
aztán ahogy a teájába mézet csepegtetett

- Olyan lassan mondd, ahogyan a méz cseppen. Érezzem a számban a méz ízét. Lásd a gőzölgő teát. Mégis veled van! Mégis újra együtt vagytok.

aztán ahogy a teájába mézet csepegtetett
de az is lehet, hogy néha nem
már nem emlékszem rendesen.

___________________

Őz Zsolt: Dal a tábortűzhöz c versének felhasználásával.