|
A kis Panna és a logika
Tegnap a kis Pannával játszottam. A kis Panna három éves, és a hugom kislánya. Sokáig nem bírtuk egymást, de most nagyon egymára hangolódtunk. Olyan bőgős volt, én meg nem szeretem a bőgős gyerekeket. A kis Panna meg bizonyára nem szerette az olyan felnőtteket, akik nem szeretik a bőgős gyerekeket.
Na a lényeg, hogy már nem bőgős, hanem egy igazi boszorka. Utánoztuk egymást, és ezen akkorákat kacagott, hogy egészen jókedvem lett tőle. Aztán teljesen váratlanul így szólt hozzám.
- Megmutassam a bugyimat?
Őszintén szólva zavarba jöttem. Rég kérdeztek ilyet tőlem.
- Hát, ha akarod -feleltem bizonytalanul.
Erre hoppsz -lehúzta a nadrágját és ott volt előttem Panna kék bugyiban.
- Most te mutasd meg -mondta.
- Izé... én nem mutathatom, mert én felnőtt vagyok -védekeztem.
Erre elkerekítette a szemét, mint aki mindent megértett és vádló hangon megkérdezte:
- Nincs rajtad bugyi?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
