Szia Tina! Hogy vagy? Én kicsit össze vagyok zavarodva. Nem szarozok.. El kell mondanom neked valamit. Szóval az van, hogy ma kaptam egy beírást. A Kovács Tomiék kergették a Biankát az udvaron, azt mondta ő bele se egyezett, de láttam, meg a Regi is látta, hogy előtte ott riszálta a seggét előttük. Na jó hogy felhergelte a fiúkat, aztán mivel felhergelte őket megfogták a seggét, és erre sírni kezdett. Ennyi. Persze az Ibolya néni a fiúkat büntette meg, hát mikor felmentünk, írtam neki, hogy "ribbanc". Erre ő meg visszaírt, hogy "kurva anyád".
Pont mikor visszaért volna a levél, Ibolya néni észrevette és elvette a Szilvitől. Megkérdezte, ki írta ezt. A Bianka persze rögtön mondta, hogy én kezdtem, és elkezdett bőgni. Ez a hülye folyton bőg, az Ibolya néni meg ezért folyton megsajnálja. A múltkor is hármas lett a fogalmazása és bőgött, hogy az anyukája meg fogja verni, erre Ibolya néni átjavította négyesre. Hát ez van.

Szóval Ibolya néni kérdezte, hogy miért írtam, hogy "ribbanc", és egyáltalán, tudom én, hogy mit jelent ez a szó? És akkor erre elkezdtem nevetni. Nem tudom, de néha nevetek, ha zavarban vagyok, és nem akartam az Ibolya néni képébe röhögni, úgyhogy elfordultam, és akkor elkezdett kiabálni, hogy azonnal vigyem ki az ellenőrzőmet, mert ő még ilyen szemtelen kölyökkel életében nem találkozott.

Hú, nagyon féltem anyukám mit fog szólni. Regi mondta, hogy az ő anyukája biztos nagyon kiabálna, mert náluk mindig a tanító néninek van igaza, és meg se hallgatják, hogy mi volt igaziból. Szerencsére anya mindig megkérdezi: na, mi történt, és akkor el tudom mesélni neki az igazat. Szóval elmondtam anyának az egész történetet, és akkor csak annyit mondott, hogy a "ribbanc" irodalmibb, mint a "kurva anyád". Hát ezért örülök neki, hogy nekem ő az anyukám. Ha ő szomorú akkor én is szomorú vagyok, de ha vidám, akkor én is vidám vagyok. Mert ő is mindig szomorú, ha valami nyomja a szívem.

Különben tök jó, hogy anya mostanában olyan jókedvű és kedves, mert régebben sokat sírt, és az nagyon rossz volt. Apával is veszekedtek néha, és akkor mindig attól féltem, hogy elválnak. Hú, én azt ki se bírnám, hogy nem látom őket minden nap. De mostanában szerencsére már elmúltak ezek az idők, úgyhogy megint nagyon jó minden. Néha anya mesét is mond, ha megkérjük. Az tök klassz. Bár mikor kicsik voltunk, mindig mondott, és az jobb volt. Biztosan azt hiszi, nekünk már nem kell mese. Pedig én úgy szeretek elaludni a hangjára. Azt se bánom, ha azt mondja, hogy hogyan kell palacsintát csinálni, csak halljam a hangját.

Figyelj, Tina! Te mindent fejbe tudsz tartani? Nem? Az se baj, mert én se. Na, tudod, mit? Inkább békén hagylak. Már épp eleget dumáltam ma. Kösz, hogy meghallgattál, tök jól esett! Puszi.