Szerelmes férfi a vonaton
Kérem, én jövő héten leszek ötven éves, de csak most értettem meg! - folytatta a férfi. - A szeretkezés olyan mint, az írás. Nem kell hozzá más, csak áhítat.
- A szeretkezés olyan, mint az írás! - mondta a férfi a vonaton. Különös révület volt a szemében, kissé talán mosolygott is, de leginkább a csodálkozás látszott az arcán. Mint aki most fedezett fel valami egészen különös, és eddig ismeretlen dolgot. Úgy tűnt, maga sem tudja, hogy hangosan beszél. A fülkében mindenesetre döbbent csend támadt, a két idősebb hölgy, akik az ajtóhoz közel, egymás mellett ültek, összedugták fejüket:
- Biztos ez is olyan autista! - súgta oda egyik a másiknak- Tudod, akik olyan zárt világban élnek.
- Szerintem csak bolond! Vagy szerelmes! -kuncugott a másik. - Végülis, a kettő ugyanaz! - majd mindketten lehajtották illedelmesen a fejüket.
- Kérem, én jövő héten leszek ötven éves, de csak most értettem meg! - folytatta a férfi. - A szeretkezés olyan mint, az írás. Nem kell hozzá más, csak áhítat.
A fiatal lány az ablak mellett fülig pirult és elszántan figyelte a vonat mellett robogó tájat. A bőrdzsekis fiatalember felállt, megcsóválta a fejét és kivonult a fülkéből. Semmi kedve ezt a zagyvaságot tovább hallgatni.
A férfi azonban, tudomást se vett a többiekről, folytatta.
- Sosem hittem, hogy egy nő képes így remegni- és tenyerét a térdére helyezte, majd hosszan, elgondolkodva figyelte saját kezét.
A csöndbe most némi kíváncsiság vegyült. Az utasok lopva a férfi felé pillantottak, és most már remélték a folytatást. Akár bolond, akár szerelmes, arra a remegésre valahogy mindenki kíváncsi lett.
- Tudják, annyi mindent megtettem egy nőért, hogy boldog legyen velem! -folytatta egyszer csak hirtelen.- De ilyen még sosem fordult elő! Nem tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy ő mit akar. És ő sem tudta mit akar, csak azt tudta én mit akarok... Hiszen ez olyan egyszerű!- csapott jókedvűen a térdére. Csak hagyni kell, hogy megtörténjen minden! Épp úgy, mint mikor ír az ember. Csak a gondolat van a fejében, a szavakban aztán már csak testet ölt az áhítat... Egy nőt szeretni épp így kell!- hirtelen szája elé kapta a kezét, mint aki felébredt.
- Jaj, bocsánat! Nem is tudom mit beszélek. De kérem! Én olyan boldog vagyok.
|