Megrezzenek.
A csend csípi bőrömet
A magány hegyén ragadtam
ellopták a tőrömet
védtelen maradtam
szememben homok,
lábam ólom,
nem maradhatok,
hogy kellene szólnom?
Várok.
Adj kérlek egy ismeretlen jelent
Szemem vak, hogy láthatnék eget?
Gyerünk!
Lépek egyet, majd felbátorodva
Egy szál magam rohanok
a hadoszlopokba.

Ha üt ott belül, mire azt mondják lélek
érezned kell. Mondhatod, hogy: Félek.
Nem tehetsz semmit, apró vagy és gyáva
Úgy látod, minden mások véletlen csapdája,
de hinned kell, önmagad feledve
hogy vagy, s egykor ezért
magadért, másért,
a legjobb legrosszabbért
teremtettél.