Izzad a vágy
Ismeretlen bátorság a létezés,
Izzad a vágy.
Sóhajod felmelegíti testem,
Csókjaink közben néha lestem
S néztem arcod lágy,
Szerelmes mosoly-vonalait.
Forró ajkad erre-arra téved,
Csillogó szemed a Mindenségbe réved…
Úgy kérnélek, hogy maradj ma itt!
De mielőtt kérném, mosolyod a válasz,
Mielőtt szólhatnék, csókod némít el,
S tudom, nemsokára a felhők fölé viszel,
Ahol egyedül a szerelem a támasz.
Néma a vágy.
Csak sóvárgón nézlek,
Szótlan szájjal becézlek,
Dübög ereimben lágy
Dallam, mit szerelmed írt.
Ismeretlen bátorság a létezés,
Kellett nagyon ez az érkezés…
Szívemben dobogások hozták a hírt.
Azóta élek én igazán,
Csak azóta lett örömmé sok fájdalom,
S mostantól mindezt fel is vállalom!
Beszélni kéne… De kiszáradt a szám…
2004.szeptember 6.
|