M�r megint ragyog! M�r megint m�snak ragyog.
Tibor f�j� sz�vvel n�zte a feles�g�t, ahogy k�sz�l�dik.
- Mi�rt nem viszel magaddal?
T�nde m�g beakasztotta a f�lbeval�it, azt�n Tiborra n�zett �s elnevette mag�t.
- Olyan vagy, mint egy gyerek. �gysem �rezn�d j�l magad!
- Mib�l gondolod? Azt gondolod, �n nem �rek fel hozz�tok?  
- Nem err�l van sz�...
T�nd�nek esz�be jutottak a t�bbiek. L�tta �ket a kis piros papucsban, amir�l sosem besz�lt itthon.
- Akkor mir�l van sz�? Sz�gyellsz?

Sz�gyen. T�nde a t�k�rbe n�zett.
K�t �vvel ezel�tt m�g tudta, mit jelent a sz�. Akkor f�radt volt az arca, �s szomor�. Sosem hordott f�lbeval�t, s ha kisminkelte mag�t, mindig az volt az �rz�se, hogy �sszegy�r�dik arc�n a p�der. Nem ide val�. Csak ez z�gott a fej�ben. Nem ide val�. �s ez�rt sz�gyellte mag�t.
Azt�n egy napon, csak �gy bet�vedt abba a terembe. M�r nem eml�kszik pontosan, hogyan ker�lt oda. Akkoriban csak �gy bolyongott c�ltalanul a vil�gban.
�s akkor ott tal�lta mag�t.
A t�bbiek k�z�tt.
- Seg�thetek? - fordult hozz� egy mosolyg�s arc.
- �n tulajdonk�ppen.... csak v�letlen�l....
- Nincsenek v�letlenek - hangzott a megnyugtat� v�lasz. - �r�l�nk, hogy itt vagy. H�zd le a cip�d, �s b�jj bele a piros papucsba.

���, az a piros papucs! Mintha valaki kileste volna a gondolatait! �lm�ban mindig piros papucsot hordott, k�nny� lett, valami h�zta, felemelte, lebegett �s REP�LT!
Igen. Mindig tudta, hogy tud rep�lni, csak egy piros papucs kellene hozz�.
Olyan k�ptelens�gnek t�nt, hogy meg sem pr�b�lta. Messzir�l ker�lte a piros papucsokat. De most itt van. Csak bele kell b�jnia...
Leh�zta a cip�j�t, �s �vatosan beledugta l�b�t a papucsba. �s akkor, pontosan �gy, ahogyan �lm�ban: valami h�zta, felemelte �s REP�LT!
A mosolyg�s arc mell� suhant.
- J�, hogy idetal�lt�l! �rezd j�l magad k�z�tt�nk!

- Mi�rt nem viszel magaddal?
Tibor hangja t�volinak t�nt. T�nde ism�t a t�k�rbe n�zett. Ragyog. Igen, � is l�tta, hogy ragyog. Tal�n a f�lbeval� miatt van... Tal�n csak, mert...
- Rendben. Gyere velem! - s�hajtott �s a cip�j�re n�zett.
Tibor negyed �ra alatt elk�sz�lt. Am�g borotv�lkozott, T�nde kivasalta az ing�t. "Sosem lehet tudni!" -biztatta mag�t. Tal�n Tibor is arr�l �lmodott, amir�l �, csak soha nem mert r�la besz�lni. Az ilyesmir�l nem sz�vesen besz�l az ember.

Mikor meg�rkeztek, T�nde zavartan k�rben�zett, majd Tiborhoz fordult.
 - H�zd fel a piros papucsot, k�rlek.
Tibor kicsit furcs�llotta a dolgot, de nem tiltakozott.
Levette a cip�j�t, �s beleb�jt a piros papucsba.
A t�bbiek l�legzetvisszafojtva figyelt�k, mi fog t�rt�nni.
Nem t�rt�nt semmi.
Tibor le�lt egy asztalhoz �s besz�lgetni kezdett.
Nem volt mit tenni! Ha valaki nem tud r�p�lni, akkor a t�bbiek is a f�ld�n maradnak. Itt nem a t�bbs�g dikt�lt, hanem valami m�s. A kinti vil�g. Maguk k�z�tt csak �gy h�vt�k. Betoppant a terembe a kinti vil�g, �s a var�zslat nem m�k�d�tt.

Hazafel� sz�tlanul ballagtak egym�s mellett. Tibor t�rte meg a csendet.
- L�tod, minden rendben ment.
- H�t, persze! - helyeselt T�nde, �s feln�zett az �gre. - Elt�ntek a csillagok.
- �, dehogy! Csak nem l�tod �ket. Esni fog.