- Szaladj m�r �t t�z toj�s�rt, Julcsik�m! Nem is �rtem, mikor fogyott el ez a rengeteg toj�s! A m�lt h�ten vett�nk harmincat P�ter b�csit�l.
Anya k�zben gondosan lemorzsolta kez�r�l a vajas lisztet, a csap al� tartotta, majd megt�r�lte a k�t�ny�ben. A t�rc�j�b�l k�t darab z�ld pap�rp�nzt vett el� �s megv�rta, m�g Julcsi beleb�jik a kock�s kab�tj�ba �s felh�zza a csizm�j�t.
- Egyik l�bom itt, m�sik ott! - vette el a p�nzt Julcsi.
Sz�kd�cselve tette meg az utat P�ter b�csi h�z�ig, s mikor oda�rt, b�szk�n kih�zta mag�t. H�t �vesen egyed�l j�tt toj�s�rt! L�bujjhegyre �llt, hogy el�rje a cseng�t. V�rt, de nem j�tt ki senki. Megint csengetett, de hi�ba. Akkor vette �szre, hogy nyitva van a kapu. Tan�cstalanul k�rbe n�zett. Mindenfel� besz�lt�k, hogy P�ter b�csi rejteget valakit. Egy �regasszonyt, aki megbolondult. Azt is mondt�k, hogy P�ter b�csi is megbolondult, ami�rt mag�hoz vette az �regasszonyt, akit fiatalkor�ban szeretett. Valami otthonb�l hozta ide. Julcsi nem �rtette pontosan, mit suttognak a feln�ttek, de a gyomra gomb�cc� lett az izgalomt�l.
- Cs�kolom! - ki�ltotta illend�en, ahogy bel�pett a h�zba.
A szob�b�l k�h�g�s hallatszott. Valaki �gy k�h�g�tt, mintha meg akart volna fulladni. Julcsi izzadt tenyer�ben szorongatta a p�nzt.
Benyitott a szob�ba. Furcsa szag �t�tte meg az orr�t. Az �regasszony az �gyon fek�dt, rajta egy nagy, feh�r paplan, �sz haja csatakos volt az er�lk�d�st�l.
- Egy kis vizet... Hozz�l egy kis vizet! - k�rte alig �rthet�en.
A kisl�ny az asztalon l�v� poh�r ut�n ny�lt, majd gyorsan v�z�rt szaladt. Ahogy az �regasszony ivott n�h�ny kortyot, kicsit jobban lett. F�radtam visszahanyatlott a feje a p�rn�ra.
- Hideg van kint? - k�rdezte.
Julcsi b�lintott.
- Nem baj! - mondta elgondolkodva. - Ha nagyon hideg a t�l, a gy�ngyh�zlepk�k akkor is r�pk�dnek majd ny�r elej�n.
A kisl�ny zavarba j�tt. Nem tartotta val�sz�n�nek, hogy bolond lenne az �regasszony, de nem �rtette, mit akar ezekkel a lepk�kkel.
- Tudod, ilyenkor minden lepke apr� petek�nt v�rja a fa k�rge alatt a tavaszt. Nem csod�latos? Ak�rmilyen hideg van, mindig akad el�g pete, amely �ttelel tavaszig. Azt�n, mikor kiny�lnak az iboly�k... Szereted az iboly�t?
Julcsi b�lintott.
- Ki ne szeretn� az iboly�t! - s�hajtott az �regasszony, �s behunyta a szem�t. - Mikor ny�lnak az iboly�k, a pet�k megn�nek �s herny� lesz bel�l�k. A herny� pedig megeszi az ibolyaleveleket. Csak eszik, csak eszik, nem t�r�dik semmivel. Ez a herny�k t�rv�nye. �rted?
Julcsi b�lintott.
- Nem szabad haragudni a herny�ra, ami�rt megeszi az ibolyaleveleket. Az �let��rt k�zd. Nem tud semmit, csak azt hogy enni kell. �s mikor m�r egyre kevesebbet b�r enni, meg�rzi, hogy keresnie kell egy helyet. Egy helyet, ahol biztons�gban lehet. Beb�jik az ibolyalev�l al� �s k�rget n�veszt mag�ra. Nem eszik, nem mozdul, csak l�legzik. �pp, mint a j�gik. Tudod, kik azok a j�gik?
Julcsi megr�zta a fej�t.
- Nem �rdekes - folytatta az �regasszony. - Csak az a fontos, hogy meg�rtsd: van valamilyen szab�ly, ami szerint m�k�dik a vil�g. M�g hozz� b�lcsen m�k�dik, mert a fejl�d�st szolg�lja.
Az �regasszony megint k�h�gni kezdett. Most �gy r�zta a k�h�g�s, hogy a poharat sem tudta a sz�j�hoz emelni. Julcsi az �gy�hoz l�pett �s megpr�b�lt seg�teni neki. V�gre siker�lt innia n�h�ny kortyot.
- El kell mondanom! - n�zett a kisl�nyra elgy�t�rten. - El kell mondanom, miel�tt...
Nem fejezte be a mondatot. Lehunyta szem�t. Julcsi v�rt �s f�lt. Sz�ve vadul kalimp�lt. Rossz �rz�se t�madt. Valamit tennie kellene. De mit? Elaludt ez a n�ni, vagy... Nem, erre m�g gondolni sem mert. Nem halhatott meg! El kell mondania, mi lesz a lepk�kkel!
- Csod�latos dolog, mikor a herny�b�l lepke lesz - suttogta halkan az �regasszony, �s halv�nyan elmosolyodott. -A term�szet b�lcsess�ge pomp�zik a sz�rnyain. A pete kiv�rja a pillanatot, hogy herny� lehessen. A herny� nem t�r�dik semmivel, csak eszik �s eszik, ezer vesz�llyel k�zd meg, m�g lepke lehet bel�le. Lehet, hogy megeszi egy v�r�sbegy, vagy j�n a fekete hangy�k serege, hogy r�t�madjon, de mindig akad, aki v�g�l sz�lesre t�rja sz�rnyait �s dics�s�get hirdet a vil�gon: szabadnak sz�letett.
Az �regasszony megfogta Julcsi kez�t.
- �gy van ez vel�nk, emberekkel is. Eg�sz �let�nk sor�n �tv�ltozunk. Van, amikor csak esz�nk, esz�nk, nem t�r�d�nk semmivel. Van, amikor csak l�legz�nk, �s semmit sem csin�lunk, csak v�runk �s v�runk. De mikor kib�junk a b�bb�l....
Julcsi hagyta, hogy az �regasszony tenyer�be z�rja kis kez�t. V�rta a folytat�st, de az �regasszony mereven a szem�t n�zte �s nem sz�lt. M�g csak nem is pislantott.

P�ter b�csi ekkor �rkezett meg az orvossal.
- Elk�st�nk - �llap�totta meg a doktor.
P�ter b�csi let�rdepelt Julcsi mell�, lecsukta az �regasszony szem�t, majd arc�t a paplanba f�rva zokogni kezdett.

A temet�sen Julcsi is ott ballagott a t�megben. Kis csizm�ja alatt ropogott a h�, mikor anyj�ra emelte tekintet�t.
- Most felrep�l, mint a lepke.
- Kicsoda, Kicsim? - n�zett r� anya �rtetlen�l.
- A n�ni. Elmes�lte nekem. Elmes�lte, hogy ne f�ljek, ha meghal. Az ember olyan, mint a lepke. Csak eszik, eszik, azt�n egyszercsak nem mozdul t�bb�, de ut�na el�b�jik, �s dics�s�get hirdet a vil�gon: szabadnak sz�letett.