Nem részletezem (e vers akkor túl hosszú lenne)
Két év együtt járás után
kértem meg a kezét
mert vonzott kedves gömbölyded lénye
lettem álomi vőlegénye
S mikor a gyűrűt – egy Mőbiusz szalagot – ujjára húztam sután
bemutatott szüleinek Apja szobrászművész volt
Anyja tanár S az udvarukban a kertben sok holt
félkész kőszobor Egy villaszerű nagykertes házban
a XXIV. kerület egy forgalmas terén
de jól elszeparáltan
s hátul egy külön álló lakrész: szerelmi fészek
Kívánhattam volna-e mást?
Úgy repültek a mézes hetek
s nem szűntünk meg szeretni egymást.

Imádtam Marát Kedves volt bájos-molett de formás égi
Szüleivel is jól kijöttem
Apósom bár ivott rendesen
jó ember volt nagy művész
humanista értelmiségi
Gyakran hajnal kettőig borozgattunk beszélgetett
a művészetről miegyébről velem
de nyáron már ötkor felkelt pontosan s locsolta a kertet...
Először csak a nagyázást bízta rám
aztán kaptam egy másfél mázsást követ Bontsd ki
mondta és én természetesen mert nem érdekelt semmi más
kifaragtam Marát
Kívánhattam volna-e mást?
Szálltak repültek az évek
s nem szűntünk meg szeretni egymást.

S lassan eltanultam Tőle a kőszobrászat minden fortélyát
Éjjelente Mara való-magát
simogattam nappal kőből való mását
Mert csak egy témám volt csak egy Mara
szerelmes tekintete természete melle fara
Aztán egy nap elment az öreg
Anyósom is rá pár évre
Ránk maradt a ház a kert a kövek
Már én locsoltam reggel ötkor a kertet
sok-sok kő-Mara között
Kívánhattam volna-e mást?
Teltek múltak az évek
s nem szűntünk meg szeretni egymást.

Elismert lettem Vannak szobraim köztéren itt-ott
Bár nem túl sok mert akkoriban
nem Marára volt kereslet
így hát hogy megéljünk mégis valahogy
(hogy miket művel önmagától véső és kalapács?)
kifaragtam 3 Lenint, 5 bányászt fúróval, kettőt csákánnyal
s volt még egy Szántó-Kovács
valamint egy arató Anya a lányával
és még egyebek is amiket nem sorolok most fel…
Nos most itt tartok Ötvenhét éves vagyok
Tudom: nem tart már soká Eljön egy hajnal
Felébredek; szememhez emelem nehéz nagy kérges kezem
és az nem szobrász kéz lesz
hanem egy keskeny finom kéz
ami nem követ hanem verset faragott
De kívánhattam volna-e mást?
Elmúlnak majd mind az évek
de nem szűnünk meg szeretni egymást.