Valah�nyszor �s�tott, a jobb kez�t a feje f�l� emelte. Szokatlan volt t�le ez a mozdulat, de bizakod�sra adott okot, hogy a b�nul�s -legal�bbis a mozg�sban -, sz�nni l�tszik.
Ugyancsak szokatlan volt az a k�l�n�s dac is, ami a szem�b�l sug�rzott, de egy percig sem csod�lkoztam rajta. Ez maradt az egyetlen fegyvere: a dac.

A f�gg�ny tov�bbra sem volt elh�zva, �gy alkalmunk ny�lt megfigyelni, ahogy a szemk�zti n�nit megszond�zz�k. A n�ni k�t h�tig �ntudatlanul fek�dt, �pp ma t�rt mag�hoz �s nem akart enni, ez�rt azt�n egy cs�v�n kereszt�l egyszer�en belenyomt�k az �sszedar�lt �telt. Persze a n�ni sem tudott besz�lni, de jajgatni igen, �gyhogy hangos ellen�ll�sban t�rt az "etet�sT" illet�en.
- Ne n�zz oda! -sz�lt r�m a hugi.
- De odan�zek! -feleltem elsz�ntan. - L�tni akarom, mi folyik itt. Ki tudja, mit csin�lnak anyuk�val is, am�g nem vagyunk itt. Nem b�zom meg ezekben az emberekben. Mami, te megb�zol a n�v�rekben?
�gy n�z r�m, mintha a legtitkosabb gondolat�t tal�ltam volna ki. Nemet int a fej�vel, �s r�m mosolyog.
- Csak addig b�rd ki, am�g kiker�lsz innen. Javulsz, �s az id� nek�nk dolgozik.
Megszor�tja a kezem, a hugi fel� lend�ti a jobb kez�t. �sszeborulunk, mint a j�t�kosok a meccs kezdet�n. Gy�zni fogunk!

Cs�t�rt�k�n m�r nem is pr�b�lkozom a reggeli vill�ml�togat�ssal. Betartom a szab�lyokat, a kisdobos hat pontj�t, �s ha kell, s�r�s helyett is mosolyogni fogok, csak a lehet� legkevesebb gondot okozzunk. Ez az egyetlen es�ly�nk arra, hogy lehet�s�g szerint min�l kevesebbet �rintkezzen mami a n�v�rekkel.
Tizenegykor sz�lnak, hogy bemehetek.
- Volt valami, n�v�rke? -k�rdezem a legbar�ts�gosabb hangon, amit csak ki b�rok pr�selni magamb�l.
- Nem, semmi k�l�n�s -v�laszolja ugyanolyan bar�ts�gosan.

A mami �gy�hoz l�pve m�gis �jabb cs� fogad. H�lyagkat�ter.
- Bocs�nat, n�v�rke! Megmondan�, hogy erre mi�rt volt sz�ks�g?
- Ebben �n nem vagyok illet�kes, de majd sz�lok a f��pol�nak, � elmondja.
- Most azt�n lesz mir�l �rnom, mamik�m! Mindig is k�v�ncsi voltam, milyen egy k�rh�z, �gy igaz�n, mikor �let �s hal�l a t�t, de ennyire m�lyen nem akartam megismerni a dolgokat! Ezt el sem hittem volna, ha m�s mes�li! - s�gom mami f�l�be.

Mindig is remek �rz�kem volt ahhoz, hogy a lehet� legalkalmatlanabb mondatokat a lehet� legalkalmatlanabb pillanatokban mondjam ki. Mami szeme el� teszi a kez�t �s s�rni kezd.
- S�rj csak, s�rj! �n is s�rok. S�rjunk egy�tt, mert ezen csak s�rni lehet. Neh�z az �let, nem embernek val�.
Tudom, hogy illetlens�g, de boldogg� tett az egy�tts�r�s. Olyan j� volt odab�jni, olyan j� volt kicsit hagyni, hogy k�nnyekbe rejtve kifolyjon bel�l�nk a b�nat.
- J� napot k�v�nok! Hallom, �rdekl�d�tt a kat�terrel kapcsolatban. K.Z f��pol� vagyok.
A k�k ruh�s f�rfi nyak�ban vastag aranynyakl�nc l�g. Mindig is fentart�saim voltak a f�rfiakkal kapcsolatban, akik vastag aranynyakl�ncot hordanak a nyakukban. El�bb-ut�bb mindig kider�lt, hogy ez a legf�bb �rt�k�k.
- Igen, szeretn�m tudni, mi�rt volt erre sz�ks�g. Tegnap a n�v�rke azt mondta, ha mami nem haszn�lja a pelenk�t, akkor k�nytelenek lesznek megkat�terezni. Haszn�lta, �s m�gis megkat�terezt�k.
- N�zze, asszonyom! Tudja maga mi az a felfekv�s?
- A b�r sebesed�se -v�gom r� hat�rozottan.
Persze fogalmam sem volt r�la, mi az a felfekv�s, csak blicceltem, de l�ttam, hogy ez vizsgak�rd�s, ett�l f�gg, hogy a tov�bbiakban hogyan besz�lnek velem.
- �gy van! - n�z r�m elismer�en a f��pol�. - Nos, az �desanyja helyzet�b�l ad�d�an nem k�pes szab�lyozni a vizelet�t, �s mivel mozogni egyenl�re nem tud, nek�nk pedig nincs arra kapacit�sunk, hogy percenk�nt cser�lgess�k alatta a pelenk�t, �gy sz�ks�gess� v�lt a h�lyagkat�ter haszn�lata. Ugye, �n sem szeretn�, ha k�s�bb felfekv�s miatt kellene kezelni az �desanyj�t?

Mik�zben felsorolom az �sszes le, �s felmen�j�t magamban, l�tom, hogy ezt a csat�t elvesztett�k. A k�rd�sre csak egyetlen helyes v�lasz van.
- Nem, term�szetesen nem szeretn�m.
- Na, ugye! - n�z r�m diadalmasan. - �s ha m�r itt van, lenne sz�ves al��rni ezeket a nyilatkozatokat? Az egyik azt tartalmazza, hogy k�rik a szem�lyazonos�t� szalagot az �desanyja kez�re, a m�sik a kezel�sre vonatkoz� hozz�j�rul�s, a harmadik, hogy az eredm�nyeket tudom�nyos c�lra felhaszn�lhatjuk. Olvassa �t nyugodtan! - n�z r�m mosolyogva, �s leteszi a pap�rokat az �gyra.
K�v�ncsi lenn�k, el�fordult-e m�r valaha, hogy ezeket a pap�rokat valaki nem �rta al�. Mi a csud�t tehetn�k. Al��rom, persze, hogy al��rom, de igaz�b�l �gy �rzem, ez a szabadakaratra m�rt v�gs� csap�s.
- Sajn�lom! -n�zek mamira bocs�natk�r�en. Ez most egy darabig �gy marad!
A bal kez�vel d�h�sen legyint.
- Mindegy! Nem sz�m�t! - jelzi.
- De sz�m�t! Nagyon is sz�m�t! Csak most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy vitatkozzak vel�k.
Leh�nyja a szem�t. Feje felett a neonl�mpa eg�sz nap vil�g�t.
- Pihenj, mami! Pr�b�lj meg aludni. Ez a legjobb, amit itt lehet csin�lni.
Ahogy simogatom a homlok�t, szinte beleolvad a tenyerembe. �rzem, ahogy v�gre r�hull az �lom. Az arc�r�l elt�nik a f�jdalom.
Mozdulni sem merek. Gyerek vagyok, gyerek, aki elaltatta az anyuk�j�t. Csak a szerep v�ltozott, a szerepl�k nem. A b�ke most is k�rbefon benn�nket, mint valamikor r�gen, mikor � ringatott �lomba engem.