|
olvad a jg
tudod, az gy volt. hogy riasztott a vilg… kd elttem, kd mgttem, semmit sem rtettem, csak mentem, mentem, aztn kicsit elfradtam, leltem egy padra s szre se vettem, hogy mlnak a napok.
szval, leltem egy padra, s mintha ott sem lennk, lehullottak a levelek.
aztn egszen belepett a h, s n mr nem is tudtam, hogy nem vagyok, csak a szvem dobogott makacskodva, csak hogy bemutasson a vilgnak, hogy lm, lm, semmi sem gy van, ahogy gondoljtok, lehet az ember halott, de a szv dobog.
szval, csak ltem a padon jghidegen, s nem fjt semmi sem, de mr ennek sem tudtam rlni, mert hiszen azrt nem fjt semmi sem, mert semmit nem reztem.
s akkor te elmentl mellettem, meglltl egy pillanatra, s gy nztl rm, mint aki tudja…
nem lehet tudni, mit tudhat az, aki tudja, de te tudtad, s ezen te is meglepdtl egy pillanatra.
rm nztl, megcsvltad a fejedet, aztn mosolyogva felshajtottl, s tovbb mentl…
s akkor, valahogy felolvadt bennem a jg…
mozdulni akartam, de olyan rg nem mozdultam mr, hogy dermedten csak ltem tovbb a padon.
mgis! valami ott maradt abbl a ttova pillanatbl. valami ki nem mondott titok, ami taln nem is titok, csak olyan egyszer, hogy kptelensg elhinni. mentem volna utnad… de nem lttalak! nem lttalak, csak reztelek.
j, ht, tudok mg rezni?
mosolyogva llaptottam meg, hogy az ott felejtett shajodbl, megszletett bennem az rm.
akkor vettem szre, hogy olvad a jg. hideg van.
fzom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
