Hogy rettenetes, elhiszem,
de �gy igaz.
Ha szeretsz, �leted legyen
�ngyilkoss�g, vagy majdnem az.
Mit b�nom �n, hogy a modernek
vagy a t�rv�ny mit k�vetelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
�s nem tudok �r�lni, csak
a magam t�rv�nye szerint.

Nem vagy eny�m, m�g magad� vagy:
m�g nem szeretsz.
M�g cser�be a magad�nak
szeretn�l, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: n�kem
m�s kell m�r: Semmi�rt Eg�szen!
K�t �nz�s titkos p�rbaja
minden egy�b;
�n t�bbet k�rek: azt, hogy a
sorsomnak alkatr�sze l�gy.

F�lek mindenkit�l, beteg
s f�radt vagyok;
kiv�nlak �gy is, meglehet,
de a hitem r�g elhagyott.
Hogy minden irt�z� gyanakv�st
elcsitt�thass, m�r nem tudok m�st:
Mutasd meg a teljes al�zat
�s �ldozat
�r�m�t, �s hogy a vil�gnak
kedvem�rt ellent�te vagy.

Mert m�g kell csak egy �rva perc,
k�l�n, neked,
m�g magadra gondolni mersz,
m�g sajn�lod az �leted,
m�g nem vagy, mint egy t�rgy, olyan
halott �s akarattalan:
addig nem vagy a t�bbiekn�l
se jobb, se t�bb,
addig idegen is lehetn�l,
addig �nhozz�m nincs k�z�d.

Kit t�rv�ny v�d, felebar�tnak
m�g j� lehet;
t�rv�nyen k�v�l, mint az �llat,
olyan l�gy, hogy szeresselek.
Mint l�mpa, ha lecsavarom,
ne �lj, mikor nem akarom;
ne sz�lj, ne s�rj, e bonthatatlan
b�rt�nt ne l�sd;
�s �n majd elv�gzem magamban,
hogy zsarnoks�gom megbocs�sd.