Persze Arany nyelvezete szokatlan a mai, szappanopera-kultúrán élő ember lelkének, de elhatároztam, azért sem adom fel! Bíztam a jó öreg Williambe, hogy nem cseszhet ennyire ki velem, és nem hiába.
Csekélyke angol tudásommal, és a szótárprogram segítségével egészen jól haladtam, egy hét alatt egy felvonást simán elolvastam.

Kezdtem Hamlet-függővé válni, úgyhogy beástam magam a könyvtárba, és ráakadtam Nádasdy Ádám fordítására. Felejthetetlen olvasmányélmény volt! Nemcsak azért, mert megértettem miről szól a történet, hanem mert végre valaki példát mutatott bátorságból: a régi nagyok tisztelete mellett igenis lehet újra fordítani klasszikusokat úgy, hogy az a mai ember számára is ínyenc olvasmány legyen.

Íme az udavari krimi története.

Élt egyszer Dániában egy Hamlet nevű királyfi. Fekete ruhájánál, csak ábrázata volt sötétebb. Nem csoda, hiszen apja alig két hónapja váratlanul meghalt, anyja pedig feleségül ment apja testvéréhez. "Meghalt a király! Éljen a király!" Ó, milyen nevetséges is, ha valaki királyfinak születik, s nem képes ezt az egyszerű törvényt tudomásul venni!
Ahelyett, hogy levetné magáról a gyászmezét, haraggal és dühvel fordul az új király felé, aki most aopja helyett hál egy ágyban anyjával! Bűn ez! Bűn, mely jóra nem vezethet.

"Nekem nincs látszik!" Csattan fel anyja szavára. "Bennem az van, mit sose látnak- a többi dísz, csak kelléke a gyásznak."
S miközben magában gyötrődve járkál fel s alá, Horátiótól és barátaitól megtudja: míg őrt álltak, saját szemükkel látták apja Szellemét, amint kísért az udvarban. Nyilván magával Hamlettel szeretne beszélni.
A királyfi barátaival tart, s találkozik is a Szellemmel, aki álljon bosszút kegyetlen gyilkosán. Elmeséli, nem kígyó marás okozta halálát, hanem az, aki most a koronát viseli, s elvette asszonyát.

Az eddig is elkeseredett fiú bosszút esküszik. Ha kell maga lesz a gyilkos gyilkosa! Feléget mindent maga körül. Még a szép Ophelia tiszta szerelme sem enyhíti fájdalmát. Pedig a lány méltó társa lenne. Épp oly tiszta és nemes, mint maga Hamlet. A bosszúállónak azonban magányosságra van szüksége. Nem hordhatja koloncként nyakában a szerelmet. Ellöki hát magától Opheliát. "Vonulj kolostorba!" - mondja neki.

Csak egy dolog lebeg szeme előtt: a bűnösnek el kell nyernie büntetését. Épp kapóra jön, hogy a palotába vándorszínészek érkeznek. Hamlet cselhez folyamodik. Felkéri őket, hogy adjanak elő egy darabot, "Egér fogó" címmel, melyben eljátszák azt a történetet, amelyet ő talált ki. Ez pedig természetesen maga a gyilkosság története.

Az előadás azonban félbeszakad, mikor a király feldúltan elhagyja a termet.
Hamlet ezt beismerésnek veszi. A királyné is sejteni kezdi, hogy a darabban a közelmúlt eseményei elevenedtek meg. Már nem bízik feltétel nélkül a hitvesében, de látja hogy fiát már elvakította a gyűlölet. Beszélni próbál vele, azonban a fiú kíméletlenül szemébe mondja anyjának az igazságot S miközben az indulat heve egyre inkább elragadja, abban a biztos tudatban, hogy a Király most is a közelükben hallgatózik, beleszúrja kardját a kárpittal borított falba. És valóban állt ott valaki. Polonius, Ophelia apja.

A királyné most már őrültnek hiszi fiát, és a most már gyilkossá vált fiú életét menteni igyekezvén a királytól kér segítséget. Közös elhatározással Angliába küldik a fiút, míg Polonius halála miatti botrány elcsendesedik.
Ophelia apja halálának a hírére megőrül. A temetésre hazaérkezik Lartes is, akinek hamarosan újabb csapással kell megbirkóznia: húga saját kezével vetett véget életének. A végsőkig elkeseredett Lartes szövetséget köt a királlyal, és párbajra hívja ki Hamlettet. A király kihasználva a feszült helyzetet megmérgezi Hamlett italát, amit azonban a vívás izgalmában maga a királyné fogyaszt el. Közben Lartes már halálosan megsebesítette Hamlettet, de a fiú felismerve az újabb merényletet inni kényszeríti a királyt, aki aztán szintén meghal. Ezek után nincs más dolga, mint holtan összerogyni a színen.

Hát szép kis történet ez.
És mindenki elgondolkodhat rajta, hogy a bosszú nemesít-e, vagy a bűn bűntetésért kiált az égbe, avagy csak bábok vagyunk mind az élet színpadán és sorsunk vezérel...