Magát a könyvet is szeretem, mert tulajdonképpen 18 novella, amely külön-külön is megállja a helyét.

Tehát van két barát. Olyan igazi barátok. Hol utálják, hol imádják egymást. Metr persze a természetük az tűz és víz. Az író, afféle rendes ember, Esti Kornél meg már gyerekkorukban igazi bohém, aki arra ösztönzi barátját, hogy ne mosakodjon. "Éljen a piszok!". (ó, az ilyesmivl engem azonnal meg lehet fogni)

Persze van egy olyan sanda gyanúm, hogy igazából mind a két fickó Kosztolányi, de ezt egyáltalán nem biztos, és főleg egyáltalán nem fontos. Mert a lényeg, hogy szerepel a könyvben egy olyan ember, amilyennek lennünk kellene, és egy olyan, amilyenek lelkünk mélyén lenni szeretnénk. (na, persze én sokkal inkább olyan is vagyok, mint Esti Kornél, úgyhogy nekem inkább az a furcsa, amilyennek lennem kellene.) -"Gyújtsd meg a függönyöket. Gyújtsd fel a házat. Gyújtsd fel a világot!" -mondja Esti a barátjának.

Persze mondanom sem kell, az író sikeres lesz, ám élete szürke és unalmas, míg Esti csak egy firkász marad, aki bejárja a világot, és érdekesebbnél érdekesebb történeteivel bombázza az írót. De ahogy Kosztolányi mondja: "Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is meg éljen is." Úgyhogy a két barát szövetséget köt. Kornél mesél, Kosztolányi ír.

Ízelítőül a hatodik fejezetből néhány kép.
Esti, aki folyton kölcsönökből él, elmeséli, hogy egyszer váratlanul óriási öszeget örökölt. (Egészen pontosan két millió márkát). Ám, mivel, ő első sorban költő akart lenni, és egy költő sosem lehet gazdag, mert akkor oda a hitele, a bohém léte, ezért elhatározza, megszabadul a pénztől.

Ha valaki azt hiszi, hogy ettől mi sem egyszerűbb, akkor nyilvánvalóan sosem küzdött még hasonló problémával.
Egy szegény költőnek ugyebár általában nincsenek barátai. Természetesen Estinek rokanai sem voltak. Jótékonykodni sem akart, mert attól félt a pénz nem azokhoz ér, akiknek szánták. Ígyhát kénytelen különböző cselekhez folyamadni. Ismeretleneknek küldözget pénzt, akik természetesen tudni akarják, ki az ismeretlen jótevő. Híd alatti koldusoknak dobál nagyobb összegeket, aztán futásnak ered, hogy a hálától megmeneküljön. Az utolsó száz márkáját végül egy villamoson akarja egy idősebb úr zsebébe csempészni, mire tolvajlásért fülön csípik.

Jaj, nem kellene ennyire oda lennem az ilyen fickóktól!