Szigligeti M�rton r�d�bbent: k�t roppant f�lelmetes dolog l�tezik a vil�gon.
A nappal, amikor a csend megfojtja a percet, �s a holnap a v�gtelen messzibe t�nik.
�s az �jjel, mikor kiszabadul a tudat, �s a holtak �l�bb� lesznek az �l�n�l.

Meztelen�l �llt a t�ren, csak a ketrec r�csai takart�k itt ott , a t�meg m�gis �rj�ngve skand�lt:
- Engedd el! Engedd el!
Rettegve magasra tartotta a kez�t. Nem l�tj�k, hogy elengedte? Nincs n�la semmi. Nincs rajta semmi. Mit akarnak t�le?
- Engedd el! Engedd el!
Nem mert a r�cson t�lra n�zni. �k sokan vannak, Szigligeti M�rton pedig egyed�l volt. L�zasan pr�b�lta kital�lni, vajon, mi az, amit �k, sokan l�tnak. A katonas�g jutott esz�be, mikor a soroz�son ugyanilyen kiszolg�ltatottan �llt. Ott legal�bb eltakarta k�t kez�vel szem�rem test�t, de itt m�g azt sem. M�g ennyi intimit�st sem hagyott a t�meg. K�nyszeredetten v�rta az �t�letet, egyetlen bizony�t�kak�nt �rtatlans�g�nak, magasba tartotta kez�t.
- Engedd el! Engedd el!
�s akkor a f�lelem, ami addig megb�n�totta, hirtelen kil�pett test�b�l, Szigligeti r�zni kezdte a ketrecet, �s az arctalan t�meg el�tt sz�tfesz�tette a r�csot.
- Mit engedjek el? –�v�lt�tte.

- Semmi baj. Semmi baj! –Zsuzsa szel�d hangja olyan volt, mint ha angyal sz�lt volna a rem�nytelens�gen t�lr�l. –Rosszat �lmodt�l. Semmi baj.
M�rton �rtetlen�l b�mult az �jszakai s�t�tbe.
- Fel�bresztettelek. Ne haragudj -mondta zavartan.
- Semmi baj –ism�telte Zsuzsa, majd f�lt�n m�g� b�jt.
M�rton megfogta a kez�t. M�gsincs egyed�l. Itt van Zsuzsa. Mindig is itt volt, �s mindig is itt lesz. Milyen szerencs�s fick�, hogy ilyen feles�ge van! Igen, Zsuzsa szereti �t, �s neki is Zsuzs�t kell szeretnie. Meg fogja tanulni Zsuzs�t szeretni. Majd Zsuzs�t�l tanul meg szeretni. Zsuzsa tudja, mi a szeretet. Zsuzsa soha nem hagyn� el �t egy t�nc miatt.
Fogta Zsuzsa kez�t, �s bele has�tott a felismer�s: �rul� lett. El�rulta Zsuzs�t.
�, nem! Nem akkor, mikor Szabin�val �lelkezett.
Most. Most lett �rul�. Most, hogy kapaszkodik a n�be, aki szereti, �s akit � k�ptelen ugyanolyan m�lyen szeretni. Mert persze szereti Zsuzs�t. Tudja, hogy szereti, de nem �rzi. Ez az igazi �rul�s.

Esz�be jutott az �lma. Meztelen volt. Hov� lett a ruh�ja? Hov� lett a ruha, amibe a szerelem �lt�ztette? M�r nem is eml�kszik r�, milyen volt, csak sz�p volt. Csak a sz�ps�gre eml�kszik, ami az �v� volt. A sz�ps�gre, ami �v�n eltakarta szem�rem test�t, a sz�ps�gre, amit�l magabiztosan mozgott a vil�gban. Hov� lett a ruh�ja? Let�pi r�la a t�meg, ahogy skand�l:
- Engedd el! Engedd el!

NEM!

Nem adja ilyen k�nnyen mag�t. Nem adja a sz�p ruh�j�t. Nem fog ott �llni meztelen�l, feltartott k�zzel! A sz�ps�g az �v�! Most m�r mind�r�kre az �v�. Nincs joguk elvenni t�le. Kib�jt Zsuzsa �lel�s�b�l, �s a konyh�ba ment. R�gy�jtott egy sz�l cigarett�ra, nagyot szippantott bel�le. �rezni akarta, hogy van valami a t�dej�ben.
Egy hete. Egy hete, m�g minden rendben volt. Egy h�t. Nem romolhat minden el egy h�t alatt! Hiszen Szabina csak t�ncolt. Korn�l m�ssal cs�kol�zott. Mi�rt nem mondta Szabina neki? Mi�rt?
Egy h�t. Meg kellene besz�lni�k. Eddig mindent meg tudtak besz�lni. Reggel felh�vja. De mit fog mondani? Ha megk�rdezi, mi�rt nem mondta el, hogy csak egy t�nc volt, akkor Szabina megint �gy �rzi majd, hogy t�madja, �s v�dekeznie kell. Ha nem k�rdezi meg, akkor felesleges felh�vnia.
Nem. Ink�bb levelet �r Szabin�nak. M�g az is lehet, hogy el sem k�ldi neki, de le kell �rnia. Le kell �rnia, amit �rez..
Mit is mondott neki a l�ny utolj�ra? Mit mondott?
Elveszi t�le az id�. Elveszi az eml�keit. M�r az utols� mondatra sem eml�kszik! Az id� minden sebet begy�gy�t! De � nem akar gy�gyulni! Mit is mondott neki a l�ny utolj�ra? Mit mondott? Elveszi t�le az id�. Elveszi az eml�keit. M�r az utols� mondatra sem eml�kszik! Az id� minden sebet begy�gy�t! De � nem akar gy�gyulni! Ha az, az �ra a gy�gyul�snak, hogy nem eml�kszik majd semmire, akkor nem akar gy�gyulni!
El�vett egy lapot, �rni kezdett

Kincsem!
Nyugtalanul alszom. �rzem, hogy megn� a sz�vem. Megn�, hogy elf�rj benne, am�g �lek. F�j ahogy n�, de nem b�nom. Csak itt lehess. Mert n�lk�led nem tudom elk�pzelni a j�v�t. Veled se tudtam, de nem is kellett, mert am�g volt�l, a teljess�get �reztem. Most csak azt �rzem, hogy kics�szik l�bam al�l a talaj.
Milyen szeml�letes kifejez�s.
�n nem akartalak megk�tni! Ezt neked is tudnod kellett. �n csak f�ltem, hogy elvesz�telek.
Azt mondj�k �nz� a szerelem. Lehetek-e enn�l �nzetlenebb, hogy m�g a mosolyomban is elrejtem, hogy szeretlek?
Minden pillanatban, mikor nem h�vlak fel, el�rulom magam.
Minden pillanatban, mikor nem ki�ltok ut�nad, becsapom a vil�got.
Csaltam, �s igazz� lettem.
�s most, hogy nem vagy, hazugg� lett minden mozdulat...,,,,,,,,,,

Szigligeti letette a tollat, majd hosszan n�zte a bet�ket. Azt�n sz�p lassan gomb�cot form�lt a pap�rlapb�l, tenyer�be szor�totta, majd r�d�lt a karj�ra, �s elaludt.