Zsuzsa mikor meglátta Mártont a Sacré Coeur előtti lépcsőn ülve, egy pillanatra megtorpant.
Talán összetéveszti valakivel. Nem! Az nem lehet, hogy a férje ilyen rossz állapotba került volna, míg ő továbbképzésen volt. Kizárt dolog, hogy itt találkozott volna azzal a lánnyal. Képtelenség, hogy néhány óra leforgása alatt ennyire összetörjön egy ember.
Szigligeti csak ült a lépcsőn, üres tekintettel bámulta a földet, két kezével átkulcsolta a lábát, és előre-hátra ringatta magát.
- Márton? – kérdezte bizonytalanul, megállva a férfi előtt.
De a férfi tovább billegett ebben a révült kábulatban, mintha nem is hallotta volna a nő hangját.
- Márton! –rázta meg Zsuzsa a vállát, felismerve, hogy tényleg Szigligetivel van dolga. - Mi van veled? Mi történt?
Szigligeti felemelte a fejét és bágyadt mosollyal így szólt.
- Nahát! Már itt is vagy?
Zsuzsa a férje mellé ült a lépcsőre. Át akarta ölelni a férfi vállát, de az ijedten összébb húzta magát.
- Elestél? Bántott valaki?
- Nem! Minden a legnagyobb rendben - felelte szórakozottan Szigligeti.
- Nekem nem úgy tűnik –mondta mintegy magának Zsuzsa. –Gyere, menjünk el a szállodába, azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy kis pihenés.

Másnap a repülőgépen egy szót sem szóltak egymáshoz. Zsuzsa kifelé bámult a kis, kerek ablakon, és arra gondolt, hogy soha többé nem akarja Párizst látni.
- Nemcsak csatát vesztettem, hanem az egész háborút! – állapította meg keserűen.
Mi lesz most ezután? A gyerekek rajonganak Mártonért. Márton is imádja a gyerekeit. Ha elválnának, kinél maradna a három gyerek? És ki vigyázna rájuk, ha betegek? Ő nem hagyhatja ott a magánrendelőjét, mert akkor miből tartaná el a gyerekeket? Amit Márton fizetne tartásdíjat, az még a rezsire sem elég. Talán el kellene mindent adni, és újra kezdeni az egész életét. Egy idegen férfival mégsem élhet együtt. Mert Párizsban rá kellett jönnie: egy idegen férfival él együtt.

Márton eközben, mintha imát mondana, József Attila sorait mormolta magában:
"Kívül -belől
leselkedő halál elől
(mint lukban megriadt egérke)"

mint lukban megriadt egérke… most is biztosan együtt vannak… Szabina Kornéllal van… ott mosolyog rá… már nem hozzá tartozik.

"Amíg hevülsz
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde."

talán hozzá is ér…igen! egészen biztosan hozzáér… és most neki simul a karjaiba.. és most vele olvad össze egy csókban.

"Kettős teher
S kettős kincs hogy szeretni kell."

kettős teher, kettős kincs… kincs volt, most teher lett… kincs voltam, most teher lettem… kincsem voltál, terhem lettél…

"Ki szeret s párra nem találhat,
Oly hontalan,
Mint amilyen gyámoltalan
A szükségét végző vadállat."

hontalan és gyámoltalan… igen, hontalan lettem és gyámoltalan… többé már nem mehetek be abba a szobába, ami az otthonom volt…. bezárta előttem az ajtaját, kizárt az életéből… bezárt, kizárt…

"Nincsen egyéb
Menedékünk; a kés hegyét
Bár anyádnak szegezd te bátor!"

nincsen egyéb… nincsen egyéb menedékünk… nincsen… nincsen… hogy pusztuljon el minden, ami él… nincsen menedék… nincsen egyéb…

"Segítsetek!"

- Hozhatok valamit? –hajolt a stuardes Márton felé. – Jól van?
- Nagyon fáj- suttogta maga elé Szigligeti.
- Segíthetek valamiben? – nézett tanácstalanul Zsuzsára a nő.
- Köszönöm! Hagyja csak.
- Nagyon fáj… nagyon fáj… -hajtogatta Szigligeti.

"Ártatlanok csizmák alatt sikongjatok
És mondjátok neki:
Nagyon fáj."

nagyon fáj… nagyon fáj…

"Ép emberek,
Bukjatok, összetörjetek
S motyogjátok neki: Nagyon fáj."

nagyon fáj… nagyon fáj…

- Márton! Márton! Szedd össze magad kérlek – Zsuzsa egy zsebkendőt nyújtott a férjének. – A stuardesek már mind bennünket figyelnek.
Márton kifújta az orrát, majd tovább billegett előre hátra a helyén

"Hallja míg él."

hallja míg él….

"Azt tagadta meg, amit ér."

azt tagadta... azt tagadta meg, amit ér…

"Elvonta puszta kénye végett"

puszta kénye végett… elvonta puszta kénye végett…

"Kívül –belől
menekülő élő elől"

élő elől… menekülő élő elől… kívül -belől menekülő élő elől…

"a legutolsó menedéket."

a menedéket… elvonta puszta kénye végett…

- Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket! Hamarosan leszállunk. Üdvözöljük önöket Budapesten. Köszönjük, hogy velünk utaztak. További szerencsés utat!

__________________________________

felhasznált irodalom:
József Attila: Nagyon fáj