Ami maradt a testéből, kiszállt az ágyból.
Felvette arcát, majd a tükör elé ült.
Nem nézett bele. Megfésülte ráncait.
- Igen, így már jobb!
Elégedetten megigazította mosolyát.
Elsőre nem sikerült rögtön beállítania.
Belenyúlt a tükörbe.
- Mennyivel egyszerűbb így az élet!
Szétnyitotta rothadó testét.
A követ a szíve helyére rakta.
Mégse legyen olyan üres!
A panelokat a fejébe illesztette: "Légy őszinte! Ne ítélkezz!"
Aztán letakarta a hajával. Az egyik panel kilógott.
Megigazította.
Az indulatokkal nem volt problémája.
Az érzéseitől már rég megszabadult.
-Milyen ostobák is az emberek! -szólt megvetően a tükörnek.
Illatfelhőbe burkolta rothadó testének szagát.
Belebújt kis kosztümjébe.
- Igen! Tökéletes vagyok! - állapította meg elégedetten.
- Indulhat a nap!