Kicsit nehezen gy�rte le a szavakat, de a retteg�s nagy �r.
- Nyelj! - hallotta a hangot.
Nem tudta volna pontosan megmondani, hogy bel�lr�l, vagy k�v�lr�l j�tt a hang, de f�lelmetes volt.
- Nyelj! - vil�gos. Meg�rtette. Nyelnie kell.
A szab�ly az szab�ly. Ha egyszer azt mondj�k, hogy nyelj, akkor nyomni kell befel�, ami kifel� k�v�nkozik.
- T�rdre!
K�rben�zett. Azt hitte, nem j�l hall. M�gis ki dikt�l? Ja, persze! Aki a leger�sebb, az� a hatalom. � mondja meg a j�t�kszab�lyokat. �s mindenkinek fontos a j�t�k. Elv�gre embernek sz�lett�nk.
K�r�l�tte sz�pen sorban kezdtek a j�t�kosok t�rdre rogyni. � m�g a nyel�ssel volt elfoglalva. Nem nagyon tudta k�vetni az esem�nyeket.
- T�rdre! - hallatszott �jb�l a hang.
Furcs�n n�znek ki �gy a t�bbiek - futott �t a fej�n.- Mi�rt is ne?
 A j�t�k a fontos. Hogy t�rden �llva vagy talpon maradva? V�g�l is majdnem mindegy. Gondolkodni kezdett. Ez nagy hiba. Ha a hatalom dikt�l, akkor a legrosszabb, amit tehet az ember, ha gondolkodik. De ez m�r sz�let�se �ta megkeser�tette az �let�t. Nem tudott nem gondolkodni.
Ha m�r �gyis mindenki t�rdel, mi�rt is ne t�rdelne le � is? Azt hitte ez olyan egyszer�... A t�bbieknek legal�bbis olyan egyszer�en ment.
Behajl�totta a l�b�t, de az nem engedelmeskedett. Gy�rte lefele a szavakat, �s pr�b�lta behajl�tani a l�b�t, de nem siker�lt.

- Jaj, a j�t�k! - agg�dott mag�ban. - Ha nem siker�l behajl�tania a l�b�t, elveszik a j�t�k�t. J�t�k n�lk�l meg az �let mit sem �r!
- T�rdre! - sz�lalt meg m�g�tte szel�den egy hang. - �n vagyok a j�t�kfelel�s. K�rlek, t�rdelj le, mert k�l�nben ki kell z�rjalak a j�t�kb�l.
– Persze - sz�lt ny�sz�t� hangon.
Neh�z egyszerre nyelni a szavakat �s besz�lni is.
- T�rdre! - ism�telte a m�g�tte �ll� szel�den.
El�re hajolt, hogy jobb bel�t�sra b�rja a l�b�t, de az nem engedelmeskedett.
- Megszeged a szab�lyokat? - k�rdezte d�r�gve a hang.
- �n szeretn�m...- vinnyogott tov�bb - �s csod�lkozott, hogy nem j�nnek k�gy�k, b�k�k a sz�j�b�l. A mes�kben mindig �gy van, hogy k�gy�k b�k�k lesznek a szavak, mikor rossz ember sz�j�b�l j�nnek. � meg m�r kezdte mag�t rossz embernek �rezni.
A sz�nyel�s csak ilyen. Rossz emberr� teszi, aki megpr�b�lkozik vele.
- T�rdre! - �v�lt�tte a hang. - A t�bbiek esdekl�n n�ztek r�.
- T�rdelj m�r le! - k�rte a szem�k.
Ekkor azonban furcsa dolog t�rt�nt. A szavak, amiket addig befel� gy�rt, hirtelen kifel� j�ttek. Olyan sebess�ggel, hogy k�ptelen volt meg�ll�tani. Csak j�ttek, j�ttek, �s m�r nem lehetett mit tenni.

Sug�rban szembe h�nyta a vil�got az �let legszebb igazs�g�val:
"A j�t�k, az gy�ny�r�!"