Tavasszal ott volt a reggeli harmat cseppjeiben, ny�ron megcsillant a t� t�kr�ben, �sszel �tbucsk�zott a s�rgul� falev�len, t�len �sszeg�mb�ly�dve kacagott egy h�emberben. A Sz�ps�g pedig boldog volt, ha l�tta a f�nyt az emberek szem�ben. A f�nyt, amit a test�b�l hagyott maga ut�n.

T�rt�nt egy napon, hogy a Gonosz megirigyelte az emberek szeretet�t a Sz�ps�gt�l.
-Azt akarom, hogy engem szeressetek! -mondta m�rgesen, mikor s�t�t szob�j�b�l kin�zett az ablakon, �s l�tta, hogy a Sz�ps�g m�r megint sz�rja a f�nyt mag�b�l. Elhat�rozta, befogja a szelet, �s elpuszt�tja a Sz�ps�get. K�rd�seket suttogott sz�lk�nt az emberek f�l�be. Egyszer�, �rtatlan k�rd�seket.
- Lehet j� az, ami sz�p? Ami ennyire k�nny� �s �ttetsz�, lehet igazi �rt�k? Vajon nem dolgoztok-e meg az�rt, ami �rt�kes? Mif�le munka van abban, amit a Sz�ps�g ad nektek?

Az emberek persze nem l�tt�k a Gonoszt sem. De hallott�k a hangj�t, �s a sz�v�k tele lett k�tellyel �s szorong�ssal. Tal�n val� igaz, nem lehet j�, ami puszt�n sz�p. Tal�n �k is k�nnyelm�ek �s �rt�ktelenek lesznek, ha a Sz�ps�get magukhoz engedik. Becsukt�k h�t a szem�ket �s elford�rtott�k a fej�ket, ha a Sz�ps�g felbukkant el�tt�k.

A Sz�ps�g meg csak n�zte, n�zte, ahogy az emberek szem�b�l kialszik a f�ny.
- Milyen k�nnyen felejtenek az emberek! - s�hajtott szomor�an. -Az �r�m�t, amire annyira v�gytak, elfelejtik egy pillanat alatt, ha a sz�v�kbe f�lelem k�lt�zik. Ugyan mit tehetn�k �n, ha ennyit �r a f�ny, amit a testemb�l adtam nekik?
Le�lt az �t sz�l�re �s a b�natt�l �gy �sszezsugorodott, hogy csak egy k�z�ns�ges kiskavics lett bel�le. M�r nem volt l�thatatlan, sem k�nny�, sem l�gies. Durva volt �s kem�ny, mint az �tsz�li kavicsok �ltal�ban.

Egy sz�p napon azonban arra j�rt egy mag�nyos kisfi�. Rugdosni kezdte a k�vet, �s eg�szen haz�ig r�gdosta. Ott azt�n zsebre v�gta, �s addig addig szorongatta, simogatta a k�z�ns�ges kis kavicsot, m�g az, egy sz�p napon csillogni kezdett. El�sz�r csak a f�ny�t nyerte vissza, azt�n a l�giess�g�t is.
Az�ta ism�t �r�m�t sz�r az emberek sz�v�be a Sz�ps�g, akit senki se l�t, m�gis mindenki �rez.