A kisfiúnak mindene megvolt. Minden ami pénzért vehető. A nagyapja sokat törte a fejét, mit adhatna neki születésnapjára, amit csak ő adhat. Amit nem felejt majd el soha. Hiszen múlnak az évek, fogy az ideje. Valamiképp szeretne megmaradni az időben. És akkor eszébe jutott az üveggolyó. Igen! Ott őrzi a szekrényben, benne van egész gyermekkora.
Mikor a kisfiú kezébe fogta az üveggolyót, látta, nagyapja szemében különös fény csillog. Érezte, hogy most valami kincset kapott. Nézte, a nap felé tartotta, és az visszaragyogott. Elgurította, és ahogy gurult, a szivárvány kelt életre benne. Igen! Most már biztosan tudta! Varázserő lakozik ebben a gömbnyi üvegben! Mindig magával hordta. Este a párnája alá rejtette, ha félt a kezében szorongatta. Féltve óvta, hitte, hogy bármi történjen is már vele, van mibe kapaszkodni. És az üveggolyó sosem hagyta cserben.

*

A kisfiúnak mindene megvolt. Minden ami pénzért vehető. A nagyapja sokat törte a fejét, mit adhatna neki születésnapjára, amit csak ő adhat. Amit nem felejt majd el soha. Hiszen múlnak az évek, fogy az ideje. Valamiképp szeretne megmaradni az időben. És akkor eszébe jutott az üveggolyó. Igen! Ott őrzi a szekrényben, benne van egész gyermekkora.

Mikor a kisfiú kezébe fogta az üveggolyót, hirtelen nem tudta mihez kezdhetne vele. Meg nem eheti, fel nem veheti, játszani meg nem lehet vele. Elgurította. Látta, hogy a nagyapja szomorú lesz, ezért zsebre rakta és megköszönte. Tudta, így illik. Aztán, mikor az öreg elvonult, kirakta a szekrényre. Néhány nap múlva legurult az üveggolyó a padlóra. Az apukája rálépett, majd fájdalmasan felkiáltott.
- Már megint mi ez a vacak! - és kidobta a szemétbe.