*

- Megölöd a kutyámat? -kérdezte a kisfiú az anyját.
- Tulajdonképpen igen. Segítek neki meghalni. Tudod már nagyon beteg. Sokat szenved. Azért teszem ezt, mert szeretem.
- De akkor is megölöd!- makacskodott tovább a gyerek.
- Igazából a doktor bácsi adja be neki az injekciót, de igen. Én kérem meg rá. Igen, megölöm. Ne haragudj! Tudom, mennyire fáj neked. De hidd el, nekem is nagyon fáj- mondta és sírni kezdett.
A gyerek átölelte a nyakát.
- Sírj csak anyu! Sírj! És én veled sírok.

*

- Megölöd a kutyámat? -kérdezte a kisfiú az anyját.
- Dehogy ölöm, szívem. Csak elviszem a doktorbácsihoz. Majd ő eldönti mi a legjobb a kutyádnak.
- De ő meg fogja ölni! -makacskodott a gyerek.
- Már miért ölné meg a doktorbácsi a kutyádat? A doktorbácsinak az a dolga, hogy gyógyítson.
- Igen, de Burkus már nagyon beteg. Azt mondják az ilyen beteg kutyát mindig elaltatják.
- Fogalmam sincs kicsim! Nem vagyok állatorvos. Csak elviszem hozzá és meglátjuk mi lesz.
- Becsapsz engem. -mondta alig hallhatóan a gyerek, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellnie kellene magát valamiért.

*

- Megölöd a kutyámat? -kérdezte a kisfiú az anyját.
- Hogy kérdezhetsz ilyet?- csattant fel az anya hangja. Mi vagyok én? Gyilkos?
- Csak mert nagyon beteg. -védekezett a gyerek. - Nagyon beteg szegény Burkus.
- Hát ide figyelj! Én soha nem akartam ezt a dögöt. Te kérted, megkaptad. Most is csak azért viszem el, mert semmi kedvem, hogy itt dögöljön meg. Egy rakás pénzbe kerül a hülye doki is. Érted?!
- Ne haragudj , anya. Csak megkérdeztelek. - szólt csendesen a gyerek, odament a kutyához, és simogatni kezdte...