- Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs!
Panni t�relmetlen�l az �r�j�ra n�zett. M�r f�l �r�ja ott kellene lennie a Plaza bej�rat�n�l, erre itt araszol, kocsiban �lve, a vil�g legnagyobb dug�j�ban, G�bor telefonja val�sz�n�leg lemer�lt, mert egyhuzamban csak az a h�lye hang jelentkezik: „k�rem ism�telje meg a h�v�st k�s�bb”. Jaj, mi lesz, ha nem v�rja meg?
- Nem! Az nem lehet! –biztatta mag�t hangosan. – Ismernie kell m�r annyira, hogy nekem mindig k�zbe j�n valami.
K�t h�napja leveleznek, �s m�g nem tal�lkoztak. Panni �gy �rezte G�bor m�r mindent tud r�la. G�bor �pp a legjobbkor j�tt az �let�be! M�r nem hitt semmiben, a h�res nagy szerelem, amire annyira v�rt, csak romokat hagyott maga ut�n.
Meg is fogadta, hogy � nem! � t�bbet soha nem lesz szerelmes! Az eg�sz csak holmi ostoba k�pzelg�s, hogy a lelkek tal�lkoznak! Ugyan m�r! Nincs m�s, csak k�ts�gbeesett egym�sba kapaszkod�s.
- Gyer�nk m�r, gyer�nk! –mondta t�relmetlen�l az el�tte �ll� sornak.
�m Panni b�rmennyire is szeretett volna k�ts�gbeesetten kapaszkodni valakibe, senki nem j�tt, aki Botit feledtetni tudta volna. �gyhogy Panni belet�r�d�tt, �lete v�g�ig Boti ut�n fog s�rni, �s ez �gy lesz sz�p. �m akkor j�tt G�bor, �s Panni megint �rezte az �r�m�t a sz�v�ben.
- Tiszta bolond vagyok! Tiszta bolond –mosolygott mag�n elm�l�zva.
Hi�ba, no! Az ember szeretni j�tt a vil�gra, �s Panni v�gre �jra �rezte, hogy szeretni k�pes. M�r el is k�pzelte, hogy G�bor megl�tja, r�gt�n megfogja a kez�t, �s csak s�t�lnak c�ltalanul, �sszeszedegetik a sz�tdob�lt �lmokat, �s elmes�lik egym�snak hol lakik a b�nat. Azt�n G�bor a tenyer�be cs�kol, Panni meg mosolyogva bez�rja a tenyer�t, �s mikor kinyitja - hopp! Felrep�l bel�le egy mad�r az �gre! Jaj, var�zslat! Var�zslat a szerelem.
- Hiszen m�g nem is l�ttam! – figyelmeztette mag�t. – �s ha ez a nyomorult dug� ilyen temp�ban halad nem is fogom.

Alig h�romnegyed �r�s k�s�ssel Panni meg�rkezett a Plaza bej�rat�hoz
Egy nem t�l magas fiatalember ott toporgott egy k�nyvet szorongatva a kez�ben. Panni nagy leveg�t vett. M�gis csak megv�rta! B�r a k�pen kicsit m�sk�pp n�zett ki, de sebaj! Aki lev�lben olyan kedves vele, az ak�r maga az �rd�g is lehet. �s az�rt ez a fi� m�gis csak szebb, mint az �rd�g! - biztatta mag�t.
- G�bor? –k�rdezte f�l�nken, a fi� el� �llva.
- Igen, G�bor vagyok.
- Panni.
- �r�l�k. Merre megy�nk –k�rdezte zavartan a fi�.
- Nekem mindegy. Csak �gy. B�rmerre.

K�nos csend k�vetkezett. Panni l�zasan t�rte a fej�t, hogy a csud�ba b�rja ki ezzel a fi�val egy �r�ig, ha ennyire semmir�l nem tudnak besz�lni.
- Bocs, de dug�ba ker�ltem, �s nem tudtalak felh�vni. –menteget�z�tt.
- Otthon hagytam a telefonomat, nem szoktam ilyenkor magammal hozni –felelte sz�razon a fi�, �s maga el� n�zett.
- Na, persze, norm�lis esetben az ember nem k�sik h�romnegyed �r�t az els� randev�j�r�l –pr�b�lt tr�f�lkozni Panni.
- Nem sz�m�t, �n is nemr�g �rkeztem –h�r�tott a fi�.
Panni ett�l kicsit d�h�s lett. Na, tess�k! Ez�rt agg�dott? G�bor is k�sik a randir�l, �s esz�be se jut felh�vni �t! Jaj, az nem lehet, hogy akivel olyan j�l meg�rtett�k egym�st lev�lben, azzal ilyen neh�z legyen besz�lgetni!
- Nem vagy �hes? Esetleg be�lhetn�nk valahova. –fordult a fi� fel�.
- K�sz, nem! De ha te igen, akkor van itt egy b�f�, elk�s�rlek.
Mekkora s�her! –d�h�ng�tt mag�ban Panni, �s �pp azt fontolgatta mag�ban, hogy lel�p, mikor megsz�lalt a telefonja.
- Hell�! G�bor vagyok. Ne haragudj, lemer�lt a telefonom, �s gondoltam, biztosan k�zbej�tt valami, �gyhogy nem v�rtalak tov�bb, hanem hazaj�ttem.
- G�bor? –�rtetlenkedett Panni. – Milyen G�bor?
- T�nczos G�bor. Tudod, akivel randit besz�lt�l meg.
- Bocs, de az nem lehet. �pp itt vagyok egy G�borral.
- Akkor az egy m�sik G�bor, mert �n az a G�bor vagyok, err�l biztos�thatlak –nevetett a fi� a vonal v�g�n.
Panni lefogta a telefon mikrofonj�t, �s a mellette �ll� fi�hoz fordult.
- Bocs, de te kit v�rt�l?
- Egy l�nyt a gy�lib�l. Azt mondt�k egy�tt megy�nk t�r�teni. Barna, f�lhossz� haj… Nem te vagy? –k�rdezte zavartan G�bor1.
Basszus! Ilyen nincs! –Pannib�l kit�rt a kacag�s.
- Nem fogod elhinni! Itt van velem egy G�bor, aki hitt�r�t�, �s az is egy l�nyra v�rt, akit m�g sosem l�tott –sz�lt bele a telefonba.
- �s? Bej�tt, vagy megv�rsz? –k�rdezte az igazi G�bor.
- Megv�rlak –s�hajtott Panni boldogan. -Bocs, de valami f�lre�rt�s t�rt�nt. –n�zett zavartan az el�tte �ll� fi�ra.
- Igen r�j�ttem –felelte G�bor1 �s m�r ki is nyitotta a bibli�t a megfelel� helyen. – „Ez�rt kell neveteket tudj�tok, mert a n�v te magad vagy!”
- Ok�, ok�! Ne haragudj, de nekem mennem kell!

Panni olyan megk�nnyebb�lten sz�kkent od�bb, mint akinek �pp most oldott�k le a k�telet a sz�rnyair�l. H�t m�gsem csapta be a sz�ve! Az � G�bora nem lehet ilyen!
T�z perc m�lva meg�rkezett G�bor. Az igazi. R�mosolygott Pannira. Megfogta a kez�t.
- Hov� megy�nk? – k�rdezte mosolyogva.
- A vil�g v�g�re �s ki�l�nk a sz�l�re…
- L�gatjuk l�bunkat �s hallgatjuk a f�kat? –nevetett r� G�bor.
- Igeen! – b�lintott Panni �s elindultak, k�z a k�zben, hogy �sszeszedegess�k a sz�tdob�lt �lmokat.