Alapszituáció:
Adott egy férfi és egy nő. Legyen a nevük Ádám és Éva, de lehetnél te vagy én. Hosszabb ideje élnek együtt, és már mindketten belátták, hogy a kapcsolat megromlott köztük.
- Váljunk el –mondja a nő (vagy a férfi)
- Talán még rendbe lehetne hozni a dolgokat, hiszen annyi minden összeköt minket: a két gyerek, a lakás, de leginkább az együtt töltött idő. Utolsó próbálkozásként menjünk el egy házasságterápiára. Végül is mit veszíthetünk? –mondja a férfi(vagy a nő)

A pszichológus miután meghallgatta mindkét felet, együtt és külön- külön is, arra a következtetésre jut, hogy a kapcsolat alapvetően a megszokástól ment tönkre. Azt javasolja a párnak, próbálják újra kezdeni, mintha még sohasem látták volna korábban egymást.
- Talán segít, ha egy bárban találkoznak, és a feleség nem a megszokott módon viselkedik, a férj pedig éreztesse vele, hogy egészen elveszti miatta a fejét. A vágyat fel kell kelteni, de ha nem kap visszajelzést, akkor el is hamvad könnyedén. Persze ez csak egy javaslat, én nem dönthetek maguk helyett.

Egyes variáció:
A nő sírva kapcsolja be a harisnyakötőjét.
- Ekkora baromságot! Szajhának öltözök, csak azért, hogy elcsábítsam a férjemet! Bezzeg mikor megcsaltam, akkor nem kellett semmi, hogy boldoggá tegyen a szerelem. Mintha csak azért találták volna ki a hűséget, hogy szajhát csináljanak a feleségekből. Mennyivel egyszerűbb tisztességesnek nevezni egy nőt, aki hetente egyszer lefekszik a férjével, eljátssza a boldog hitvest, de hogy valójában mit érez ott legbelül az senkit nem érdekel. Glóriát raktak a boldogtalanság felé, csak hogy felmentsék magukat az emberek a felelősség alól, hogy saját boldogságukat nekik kell megtalálni. De legyen! Megteszem. Eljátszom a szerepemet. Hiszen tudom, hogy Ádám szeret. És én is szeretem, de ez már nem az a szeretet, amivel megérint az élet. Az élet elmegy mellettünk, mi pedig elhazudjuk magunknak, hogy még mindig szeretünk. Mert hazugság ez is. Én nem vagyok szajha!
A nő letörli a könnyeit, vastag sminket ken az arcára, hogy ne látszódjon a fájdalom, aztán mosolyogva belép a megbeszélt kávézóba. Ádám már a pultnál várja. Elkerekedik a szeme, mikor a feleségét ilyen kihívó szerelésben látja.
- Ó, egészen izgalmas! Egy kávéra meghívhatom? –és gyengéden végig simítja a nő kezét.
- Köszönöm, elfogadom, igazán kedves –mondja a nő, és maga is ledöbben, hogy a férje milyen lázba jött ettől az új szituációtól.
- Nahát, én nem is hittem, hogy milyen gyönyörűek a lábaid. Ezer éve észre se vettem –mondja zavartan a férj, és már maga sem akar szerepet játszani.
- Szóval szépek a lábaim –néz rá szomorúan a nő, és sírni kezd. Az arcán elmosódik a festék. – Szóval ez a szeretet. Én szajhának öltözök, csak hogy észre vedd: még nő vagyok mindig.
- Jaj, ne haragudj! Tényleg olyan ostoba vagyok, de a megszokás olyan észrevétlenül költözött az otthonunkba. Na, ne sírj már, kérlek! Mosdd le az arcodról azt a festéket. Nem, nem kell szajhának öltöznöd. Veszek neked virágot, és holnap úgy randevúzunk, mint két normális ember. Hülyeség volt az a pszichológus, de már legalább látom, hol hibáztam. Kérlek… Csak egy fél évet kérek.
- Nem tudom –szipogott a nő, és elment a mosdóba, hogy lemossa az arcáról a festéket.

Kettes variáció
A nő zavartan kapcsolgatja be a harisnyakötőjét.
Micsoda ötlet! Lehet, hogy igaza van annak a pszichológusnak! Mindig is kíváncsi volt arra, milyen lehet, ilyen szexis cuccokban végig vonulni az utcán. Csak ne lenne ilyen bonyolult dolog egy harisnyakötőt felvenni! Lehet, hogy tényleg az volt a baj, hogy ellustultak, és meg sem próbálták elcsábítani egymást újra.
- Igen! Amit megszerez az ember, azért már nem kell küzdeni. Akármilyen közhely, de igaz. A férfi vadásznak született, a nő pedig vadnak. Wow! Én leszek a vad! – és úgy nézett bele a nő a tükörbe, mintha magát is el akarná csábítani.
Vastag sminket tett az arcára. Úgy érezte magát, mint aki álarcosbálba megy. Igen! Játszani kell, hiszen attól ébred fel a vágy, ami elérhetetlen.
Ádám már a pultnál várja. Maga is megijed a felesége látványától. Mintha egy valódi kurvával lenne dolga.
- Szia szivi! Leülhetek –kérdi a nő, és olyan csábosan mosolyog, mintha ezzel keresné a kenyerét.
- Foglalj helyet. Meghívhatlak egy italra?
- Ó, te kis hamis! Nem lesz gyors a tempó? -és hamiskásan elpirul a nő.
- Te mindig ezt csinálod? –szól dühösen a férj –Olyan jól játszod a szerepedet, hogy nem is tudom mit csinálsz, ha én nem vagyok otthon.
- Megbolondultál? Én csak miattad… én soha nem csaltalak meg!
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Azt hiszem sosem ismertelek igazán.
- Azt hiszed magam miatt csináltam bohócot magamból? Szeretlek! Nem érted? –pattan fel a nő a bárpulttól és kétségbeesetten a férfi nyakába csimpaszkodik.
- Kérlek. Ne itt, majd otthon megbeszéljük –szól zavartan a férj, és lefejti a nő kezét magáról – Pincér fizetek!