- Akkor holnap tal�lkozunk az irod�ban. M�g ma este �tfaxolom annak a montanai b�nyav�llalatnak a kimutat�sait.
- K�sz�n�m Dave, b�r a r�szv�nyeire most kellene lecsapni.
- Holnap, majd a sz�madatok t�kr�ben megl�tjuk. Viszl�t, Jackob!
- Viszl�t, Dave! Akkor holnap.
- Holnap.
Jackob Carpenter Wall street �j fenegyereke egyed�l maradt az exkluz�v b�rban. Meglaz�totta nyakkend�j�t. Kem�ny nap �llt m�g�tte. Nem volt sosem s�tagalopp harcba sz�llni a p�nz�rt, �m fiatalkora ellen�re vagyon�t tekintve, e h�bor�skod�sban nem sokszor vesztett csat�t. A belv�rosi b�rban rajta k�v�l m�g sok sorst�rsa volt. Dave- vel mindig itt ittak egyet, ha v�geztek a c�gn�l. Mint ma is, ez gyakran h�z�dott el az �jszak�ba. Jackob f�radt volt. Bamb�n n�zte a kis j�ghegyeket, ahogy whiskyj�ben az olvad�s lass� folyamat�val vette kezdet�t elm�l�suk.

Term�szetesen a v�z eme krist�lyos form�ja most is �r whiskyben j�rta hal�lt�nc�t. „Csak az �rek tudnak whiskyt f�zni.” �tl�ttek esz�be valamikori mentora szavai, akit�l a p�nzvad�szat cs�nj�t- b�nj�t tanulta. A b�r egyik fala t�k�rrel volt bor�tva. A t�k�rben egy �r whiskyt iszogat�, eleg�ns �lt�nybe �lt�z�tt, ereje telj�ben l�v� fiatal ember n�zett r�. Tetszett a neki k�p, m�gis mag�nyosnak �s sz�nalmasnak �rezte mag�t. Ezut�n nem sokkal, dekorat�v, harmincas �veinek elej�t tapos� n� l�pett be az ajt�n, �s egyb�l a pulthoz ment. Egy�rtelm� volt, hogy nem v�r senkire. „Ez a n� vad�szik.” – gondolta Jackob. A jelens�g b�r el�g kih�v� ruh�kat hordott, valahonnan sejthet� volt, hogy nem prostitu�lt. Jackob v�gyakozva n�zte, ahogy a sz�j�hoz emeli a kecses martinis poharat, melyben valami m�regz�ld kokt�l volt arra hivatva, hogy ellenkez� nem� embert�rsa elfeledkezzen kiss� tal�n szint�n siv�r �let�r�l.

Jackob lek�zdve siheder kora �ta meglev� f�lszegs�g�t, �s az asztalt�l fel�llva a pulthoz ment.
- M�g egy Jamesont, �s a h�lgynek is egyet abb�l, amit iszik, persze csak ha nem s�rtem meg. – monda a csaposnak, majd egy kis magabiztoss�got mag�ra er�ltetve a n�h�z fordult.
- K�sz�n�m. Maga roppant el�z�keny �s figyelmes. – mondta kac�ran a n�.
- Jackob Carpenter vagyok. Egy br�kerirod�nak dolgozom. Rem�lem nem zavarom a t�rsas�gommal.
- Nem, egy�ltal�n nem. Engem Susanne Whigfieldnek h�vnak. Egy marketingc�gn�l dolgozom rekl�mgrafikusk�nt.
- �, h�t akkor mag�ba, kedves Susanne, szorult n�mi m�v�szi v�na is.
- Van , aki �gy tartja, �m lehet ez csak akkor lenne egy�rtelm� �nnek is, ha l�tn� egy- k�t m�vemet. Am�gy h�vjon Susienak, kedves Jack. Az m�gis olyan bar�ts�gosabb. – b�gta kedvesen Jackob f�l�be. Ahogy k�zelebb hajolt a f�rfihez, az bel�thatott a m�lyen kiv�gott ruha dekort�zs�ba.
Tetszett neki a l�tv�ny. M�g jobban a miniszokny�b�l kib�v� gy�ny�r� feszes combok.
- Igazi nagyvad. Egy d�mon. Fel kel vinnem magamhoz. – gondolta mag�ban Jack.
- L�tja ebben igaza van, kedves Susie, sz�vesen megn�zn�m a m�veit. Mindig szerettem a m�v�szetet. A legnagyobb baj az volt, hogy �gyetlen vagyok, a zen�hez meg botf�lem van.
- � Jack maga olyan m�k�s fick�. �m �gy gondolom t�l szigor� mag�hoz. �n sem vagyok igazi m�v�sz.
- B�jos a kacag�sa kedves Susie. - mondta Jack, �s teljesen elmer�lt a n� l�ny�ben....
Nagyj�b�l m�sf�l �ra, �s m�g p�r k�r ital ut�n a frissen megismerkedett p�r egy taxiban volt, �tban a f�rfi lak�sa fel�. Meg�rkezve Jack kedvesen k�sz�nt a t�ny�rsapk�s port�snak, majd a n�vel, kinek szem�ben d�moni t�z lobogott, besz�lltak a liftbe. M�r a felvon�ban vadul egym�snak estek, cs�kolgatva, �s fogdosva a m�sikat. Egyszer�en nem b�rtak parancsolni �szt�neiknek.
Jack negyvenkettedik emeleti lak�sa maga volt a f�ny�z�s. Hatalmas belter�let. Ig�nyes, dr�ga b�torok. B�r a b�torok a posztmodern ir�nyzat b�r �s kr�m kedvel� bels� �p�t�szeinek st�lusjegyeit k�pviselt�k, �gy ezen haszn�lati t�rgyak a fekete m�rv�nypadl�val egy�tt ink�bb olyan �lettelen, rideg hat�st k�lcs�n�ztek a lak�snak. Nem volt benne semmi, ami melegs�get sug�rzott volna, nem utalt semmi arra, hogy itt b�rki is lakna. Minden funkcion�lis volt. Olyan volt az eg�sz, mint egy elit lak�smagazin c�mlapja, ami tetszik mindenkinek, de mindenkit fullasztana a hosszas ideig t�rt�n� itt �l�s. Jack m�g t�lt�tt egy italt a n�nek, majd mell��lt a d�v�nyra.
- Hogy akarod �des? – k�rdezte a n�.
- Csin�ljuk itt? Vagy a h�l�szob�ban? Esetleg az asztalon? Legyek szigor� tan�rn�ni? Vagy j�s�gos n�v�rke? – k�rdezte majd a f�rfi nyak�ba ugrott, �s vadul elkezdte cs�kolgatni mindenhol, ahol �rte.
Jack szem�ben szomor�s�g jelent meg, �s lefejtette a n� karjait mag�r�l, majd el�g durv�n ell�kte azt mag�t�l.
- Elegem volt Kathy! Nem b�rom tov�bb! Nekem ez nem megy, �s szarok a h�lye terapeut�dra!
- Mir�l besz�lsz �des?! – k�rdezte a n� riadtan.
- Ilyen �k�rs�gekkel nem hozzuk rendbe a h�zass�gunkat! Az m�r r�g halott, csak te nem akarod tudom�sul venni, de �n m�r unom ezeket a baroms�gokat. Olyan dolgot lehet feldobni, ami van. K�zt�nk m�r r�g nincs semmi.
- Ne mondj ilyeneket! – sikoltotta a n�.
- Pedig ez az igazs�g. Holnap beadom a v�l�pert.
- Nem teheted!
- Dehogynem. – mondta a f�rfi majd felvette a kab�tj�t.
- Hova m�sz?!
- El. Reggel majd �sszeszedem a holmijaim, �s elmegyek.
- Nem teheted. - monda elhal� hangon a n�, de v�laszk�nt csak az ajt� csap�d�s�t hallotta.