Lill�cska �pp a r�gi mese k�nyv�t keresg�lte R�za mama padl�s�n. Valahogy esz�be jutott, mikor nagyap� Babszem Jank�r�l mes�lt, �s hirtelen hi�nyozni kezdett Babszem Jank�.
De hogy is volt pontosan?
Volt k�t �reg, akiknek nem volt gyerek�k, �s emiatt sokat s�rdog�ltak. Egyszer azt�n azt mondja az asszony:
- �n azt sem b�nn�m, ha olyan kicsi lenne az a gyerek, mint ez a babszem itt a tenyeremben. �s abban a pillanatban a babszem helyes kis leg�nyk�v� v�ltozott.
- Jaj, de szerettem ezt a mes�t, nagyap� –s�hajtott Lill�cska csak �gy, mag�ban, na meg nagyap�nak az �gbe. –De hogy is van tov�bb?

Lill�csk�nak mindig �nnep volt, ha a padl�son lehetett. R�za mama k�l�nleges helly� var�zsolta a padl�st: a nagy karossz�kkel, mellette az �ll�l�mp�val, a nagy fal�d�kban lapul� kis dobozokkal, mely mindegyike szebbn�l szebb titkot �rz�tt a fedele alatt.

R�za mama azt szokta mondani:
- Az eml�keknek is sz�ks�g�k van arra, hogy j�l �rezz�k magukat, de az�rt nem j� mindennap bel�j�k botlani.
�gyhogy, berendezte az eml�keinek a padl�st.
Lill�cska, ahogy keresg�lt a dobozok k�z�tt, v�ratlanul egy bekeretezett k�pre bukkant. A h�t�n, cikorny�s bet�kkel, tint�val �rva:

Gell�rt R�za, az 1957-es Budapesti Tavasz Sz�pe verseny gy�ztese.

Lill�cska majdnem kiejtette kez�b�l a k�pet. Lelkesen szaladt le a l�pcs�n R�za mam�hoz.
- R�za mama! N�zd mit tal�ltam! - �s maga el� tartoptta a k�pet, mint valami gy�zedelmi z�szl�t. - Te egy sz�ps�gverseny gy�ztese volt�l? Nah�t! Mi�rt nem mes�lt�l err�l soha?
R�za mama �pp az alm�s pit�t h�zta ki a s�t�b�l, fel sem n�zett, csak �gy maga el� mondta.
- Nem szeretek besz�lni r�la.
- Nem szeretsz besz�lni r�la? – �rtetlenkedett Lill�cska. Hiszen ez nagy dolog! Az �n nagyik�m, sz�ps�gkir�lyn� volt! Elk�peszt�, hogy miket nem tudok r�lad.

R�za mama l�tta, hogy nem szabadul Lill�csk�t�l, m�g el nem mes�li az eg�sz t�rt�netet.
- Tudod, kisl�nyom, igaz�b�l azzal kezd�d�tt, hogy tetszett nekem egy fi�. 15 �ves voltam, �s bolondultam �rte. Igyekeztem nem mutatni, de valahogy m�gis megtudta, �s egyszer odaj�tt hozz�m az utc�n. Nekem a torkomban dobogott a sz�vem, m�g nyelni sem tudtam t�le, �s akkor azt mondta nekem.
Ne is rem�nykedj, te cs�f kis b�ka! Sosem cs�koln�k meg egy ilyen varangyot, mint te vagy.
Eml�kszem. M�jus volt. S�t�tt a nap, �s �n dideregve ott maradtam az utca k�zep�n. Nem is tudom meddig �lltam ott. Azon gondolkodtam, mi�rt nem jutott eszembe, hogy �n nem vagyok sz�p. �s akkor elhat�roztam, hogy csak az�rt is sz�p leszek! Nem amiatt a fi� miatt, hanem az�rt, hogy soha t�bb� ne tudjon senki �gy megb�ntani. Figyelni kezdtem a l�nyokat, vajon melyik sz�p, melyikre szeretn�k hasonl�tani. �s arra j�ttem r�, akiket �n sz�pnek tal�lok, azok mind �rtenek valamihez. Kor�bban any�m tan�tott zongor�zni, �s �gy d�nt�ttem, �n a zongor�z�shoz fogok �rteni. A zene elrep�tett a mes�k birodalm�ba. Am�g j�tszottam, addig �n lehettem Dorothy, vagy a toronyba z�rt kir�lykisasszony, aki�rt �tkell a legmagasabb szirten is a szeg�ny leg�ny. �s egyre ink�bb �gy �reztem, hogy sz�p vagyok. V�gre sz�pnek �reztem magam.
�s csak �gy k�v�ncsis�gb�l, elindultam azon a sz�ps�gv�laszt�son.

R�za mama el kezdte sodorni a k�t�nye sz�l�t, l�tszott, hogy egyre nehezebben j�nnek ki bel�le a szavak.Lill�cska pisszenni sem mert.
- �s, mint tudod, engem v�lasztottak meg. Feltett�k a koron�t a fejemre, �s mosolyogtam, de hirtelen olyan szomor�s�got �reztem, amilyet m�g soha el�tte. Egym�s ut�n j�ttek a fi�k, �s mind meg akart ismerni, de nekem m�gis az f�jt, hogy az, az egy, akit �n szeretni akartam, nem l�tta meg bennem a sz�ps�get. Ott �lltam a dobog�n, az emberek tapsoltak, �s a mag�ny �gy fojtogatott, hogy legsz�vesebben elfutottam volna. Azt �reztem, hogy hi�ba szeret mindenki, semmit nem sz�m�t az eg�sz, ha az, az egy nem szeret, akit te szeretni tudn�l.
R�za mama levette a szem�veg�t �s megt�r�lte.
- Na, kisl�nyom. Ez�rt nem szeretek �n besz�lni err�l.
Lill�cska csak �lt d�bbenten, letette kez�b�l a k�pet, azt�n fel�llt, odament R�za mam�hoz, �t�lelte, �s csendben csak ennyit mondott.
- K�sz�n�m, nagyik�m!