Szeret�v� lenni, mindig j�ratlan �t. Nincsenek r� szab�lyok, m�g �ratlan t�rv�nyek sem. Persze nem a k�nny�, kis egy�jszak�s kalandokra gondolok, mikor valakit elragadnak az �rz�kei. �n a szerelemr�l besz�lek. A szerelemr�l, amelynek csak a szeret�sdi jutott oszt�lyr�sz�l.
Szigligeti M�rton egyetemi tan�r, h�rom gyerekes csal�dapa sosem hitte, hogy beleszerethet a 15 �vvel fiatalabb Balogh Szabin�ba, az egyetem sz�prem�ny� hallgat�j�ba. Az egy h�ttel kor�bbi szak�t�pr�ba cs�fos kudarcot vallott. Szigligeti M�rton meg�rtette: halad�kot kapott az �lett�l. Halad�kot, hogy egy kis ideig m�g val�s�gg� �lmodja a boldogs�got.

*

Szinte t�ncolva l�pkedett a plat�nsoron, mik�zben Szabin�hoz sietett. Gy�ny�r� ez a nap! �s gy�ny�r� az �t, amerre megy, hiszen minden l�p�s Szabin�hoz viszi k�zelebb. Sz�lesre t�rta k�t kez�t, �s feln�zett az �gre.
- Mindj�rt meg�lelhetlek! – �s mintha besz�lgetni tudna a v�gtelennel, biztosan tudta, hogy ebben a pillanatban Szabina is az �gre tekintett, kit�rta a karj�t, �s azt mondta:
- Mindj�rt meg�lellek!
Szigligeti M�rton sz�ve �gy kalap�lt, hogy mellkas�ra kellett szor�tania a kez�t, hogy rendre intse a rakonc�tlant!
- Nyugi! Nyugi! B�rj magaddal, cimbora! – a ruh�j�n kereszt�l is mark�ban �rezte a l�ktet� izomcsom�t.
A Margit-szigeten a zen�l� �ra m�r sok hasonl�an nyugtalan szerelmest l�tott. Ez a boldog �rad�s azonban, m�g az �r�t is megd�bbentette. �r�mteli dallamba kezdett.

- Szia! – csilingelt az ismer�s hang M�rton v�lla m�g�l.
- Jaj, Te! –kapta el Szabin�t a f�rfi egy hat�rozott mozdulattal, �s hosszan megcs�kolta.
- Ezer �ve nem cs�koltalak – n�zett r� panaszosan Szabina.
- Ugyan m�r! Hiszen csak egy hete volt, hogy utolj�ra tal�lkoztunk. –mosolygott r� M�rton.
- Az nem lehet! Ezer �v volt. Ezer hossz� �v – Szabina �gy simult M�rton karjaiba, mint valamif�le r�m�lt kir�lykisasszony, aki �pp a s�rk�ny karmaib�l menek�lt meg.
- Senkit nem cs�koltam, m�g t�ged nem cs�koltalak. Az csak holmi cs�knak hitt butas�g volt. Nincs m�s cs�k, csak a ti�d.
- Rem�lem is! –nevetett r� cinkosan a l�ny.
- K�pzeld! Eg�szen este nyolcig kaptam kimen�t.
- Akkor f�z�k neked vacsor�t– csillant fel Szabina szeme.

Szigligeti M�rtont nem foglalkoztatta k�l�n�sebben az ev�s. Zsuzsa elfoglalt volt, id�nk�nt elmentek egy-egy �tterembe, de k�l�n�sebben sosem v�gyott arra, hogy sz�pen ter�tett asztallal v�rja est�nk�nt. Szabin�val azonban eg�szen m�s volt. A l�ny olyan �r�mmel f�z�tt, hogy az �tel szinte simogatta a sz�j�ban. Mintha minden falattal a boldogs�gb�l harapna egyet.
Mikor bel�ptek a kis alb�rleti lak�sba, M�rton tele sz�vta a t�dej�t.
- Igen! Ez Szabina illata! Ez azotthon illata.
- Maradj csak! –�ltette le a l�ny a sz�m�t�g�p el�. – Mindj�rt j�v�k.

M�rton bekapcsolta a g�pet. A k�perny�n egy fi� �s egy l�ny jelent meg, akik egy fa alatt �ltek. Hosszan n�zte a monitort. Szabina pontosan tudta, hogy mit fog csin�lni. A fa �gaib�l egy magzat k�pe rajzol�dott ki. M�rtonnak k�nnyes lett a szeme. K�ts�gtelen. Ez �zenet volt. N�ma �zenet, hogy ak�r a gyerekei anyja is lenne. A k�perny�v�d�n hirtelen elindult a sz�veg:
„M�r nem agg�dok, ha nem �rsz. Tudom, biztosan dolgod van. M�r nem agg�dok, ha nem �rhatok. Tudom, biztosan tudod, hogy dolgom van. De hi�nyzol, �desen, f�j�n, boldogan, bizserget�n…�r�kk�n �r�kk�!”

M�rton felett meg�llt az id�. Csak �lt d�bbenten a g�p el�tt, �s titkon abban rem�nykedett, hogy ez m�r mindig �gy marad, m�g a vil�g a vil�g: � csak �l, sz�v�ben dermedt boldogs�ggal, m�g Szabina kint a konyh�ban vacsor�t f�z kett�j�knek. Azt�n, mint egy holdk�ros, kibotork�lt a konyh�ba, h�tulr�l �t�lelte a l�nyt, v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s nagyon halkan azt mondta.
- Tudtam, hogy meglepet�s v�r, �s most m�gsem tudom mit mondhatn�k. Att�l f�lek, hogy mindj�rt s�rok, pedig nem akarok, hiszen igaz�n boldog vagyok. Szeretek itt lenni. Szeretem, hogy piszkos a tap�ta, szeretem a m�ll� vakolatot, szeretem a sarokban a p�kh�l�kat, itt a csendet is szeretem, mert itt minden te vagy, �s mondan�m, hogy szeretlek, de most olyan kev�snek t�nik…
A l�ny megfordult, sz�j�ra tette az ujj�t, �s cs�kolni kezdte. Volt valami �rtatlans�g ebben az eg�szben, mint ahogyan minden megismer�sben. M�rton �gy �rezte, hogy eddig teljes tudatlans�gban �lt. Semmit sem tudott a szerelemr�l. Most hagyta, hogy megmutassa mag�t az �let szebbik arca. �l�be kapta Szabin�t, �s a szob�ba vitte. Mint valami k�l�nleges kincset, �gy bontotta ki a ruh�j�b�l.
- Istenem! De gy�ny�r� vagy! - s�hajtott fel f�jdalmasan.
A l�ny odaad�an kit�rta mag�t, azt�n belekapaszkodott a b�r�be �gy, hogy m�r szinte f�jt. A f�rfi viszonozta a szor�t�st. Igen! �rezni akart�k egym�st. �rezni, hogy ez a val�s�g. Minden mozdulattal egym�snak feleletek.
- Ne mozogj! – �ll�totta meg hirtelen Szabina – M�g v�rj!
- J� – engedelmeskedett gy�ny�rk�dve M�rton – Azt sem b�nom, ha �r�kk� tart.
De m�r nem volt hatalmuk maguk felett. M�r csak k�t akarat volt, mely egyes�lt. Megsz�ntek l�tezni, �s eggy� v�ltak a mindens�ggel.
Hosszan n�zt�k egym�st, mintha minden titok a m�sik arc�ba lenne elrejtve.
- Azt hiszem feln�tt�nk! –mondta nagy komolyan Szabina.
- Legfeljebb Te ! –nevetett M�rton. – �s most olyan �hes vagyok, hogy t�ged eszlek meg, ha nem hozod azt a finom vacsor�t.
Szabina kisz�kkent a konyh�ba. M�rton szinte a sz�rnyait is l�tta, �s a f�nyt mely k�r�l�tte ragyogott.
- Ijeszt�en t�k�letes minden –futott �t fej�ben a gondolat, de azt�n eml�keztette mag�t, hogy nem szabad gondolkodnia. Most csak hagyni kell, hogy megt�rt�njen vele az �let. Nincs m�lt, �s nincs j�v�. Csak a jelen van. Hiszen mindig erre v�gyott! Meg�lni a pillanatot. Akkor h�t m�lt�nak kell lennie r�! B�rmekkora �r�lts�g is ez az eg�sz, t�bb� m�r nem fogja hagyni, hogy a f�lelem k�z�j�k �lljon.