Az �rtatlans�g elveszt�se

- Feln�tt�nk! – Szigligeti M�rton visszamosolygott a vil�gra. – M�g hogy feln�tt�nk! Soha nem �reztem magamat ennyire gyereknek! Soha nem �reztem m�g magamat ilyen tiszt�nak! Minden egy igazi csoda! Az hogy l�legzem, az hogy �gig �rnek a f�k…

Legsz�vesebben �t�lelte volna valamelyik �tsz�li plat�nt, ahogy hazafel� igyekezett. Milyen nagyszer� l�ny ez a Szabina! K�pes elfogadni �t ezzel a helyzettel egy�tt. K�pes elfogadni, hogy neki csal�dja van, amit nem hagyhat el, hiszen a csal�dja az �lete r�sze. �s m�gis! Most v�lt teljess� az �lete. Most, hogy Szabin�val megkapta a szerelmet. Am�g nem j�tt Szabina, addig szinte csak veget�lt.
- Hiszen Zsuzs�t is szerettem! – t�prengett M�rton mag�ban – Honnan most ez a bizonyoss�g, hogy ez az igazi? Ez a Szerelem! Ezt nem �rzem. Ezt tudom. Az ember l�nyege a m�ly�ben van. Zsuzsa sohasem l�tott olyan m�lyre bennem, mint Szabina, �s �n sem l�ttam soha olyan m�lyre Zsuzs�ba, mint Szabin�ba. A megismer�s a szeretettel kezd�dik �s nem ford�tva! A szobr�sznak szeretnie kell a k�vet miel�tt faragni kezdi. �reznie kell az alaktalan t�mbben a szobrot. Zsuzs�val b�k�sen �ltek egym�st mellett, de nem faragt�k ki egym�sb�l a csod�t, mert nem l�ttak a m�lybe. De Szabin�val most �gy �rzi, �letre kel benne minden, amit�l az embert csod�nak lehet nevezni.
- Igen kell legyen Isten! - s�hajtott fel boldogan. – Milyen hatalmas er� a szeretet, hogy m�g Istent is k�pes k�zel hozni! Szinte magamban �rzem. �rzem, magamban a j�t, a sz�ps�get, ami csak Istent�l eredhet. Az nem lehet, hogy b�n legyen a szerelem! A szerelem, az mindig szerelem. Akkor is, ha ilyen k�s�n �rkezik. Akkor is, ha a f�ldi t�rv�nyek szerint erk�lcstelen! Hiszen ha b�n lenne, �reznie kellene a v�tket. De mi v�tek lehetne egy ilyen �lel�sben?

M�g most is maga el�tt l�tta a l�ny kipirult arc�t, �s ahogy gy�ny�rk�dve s�gta:
- Te ragyogsz bel�lem!
Igen! Szabin�t�l mindig azt kapja amire a legnagyobb sz�ks�ge van. Azt kapja, amir�l m�g maga sem tudta, hogy mekkora sz�ks�ge volt r�. Gondolatokat kapott, mellyel most k�pes r�csod�lkozni a vil�gra. Csak az ember k�pes gondolkodni. Csak a gondolatok tesznek igaz�n emberr�. Igen, a Szabin�t�l kapott szerelemt�l most embernek �rezte mag�t.
Embernek, aki csak most �rkezett a F�ldre. Aki boldog tudatlans�gban enged mag�hoz k�zel minden sz�ps�get. Mert a vil�g gy�ny�r�!
Szigligeti M�rton csak most d�bbent r� igaz�n, hogy mennyire az.
Futni lett volna kedve, alig b�rt l�p�st tartani mag�val.
- Jaj, most m�g Zsuzs�t is szeretem! Most az eg�sz vil�got szeretem! – �s mosolya szinte k�rbe futott a parkban.

Mikor benyitott a lak�sba furcsa csend fogadta. A szok�sos gyerekzsivajnak nyoma sem volt. F�st�l� illata lengte be a nappalit, az asztalon �s a sarokban gyertya l�ngja reszketett. Zsuzsa sejtelmes fekete h�l�ingben el�libbent.
- Meglepet�s!
M�rtonban megfagyott az �r�m.
- Mi ez? –k�rdezte szerencs�tlen�l.
- Gondoltam megleplek –suttogta Zsuzsa gyeng�den. –A gyerkeket any�m�kn�l hagytam. R�nk f�r m�r egy kis meghitts�g. Nem gondolod?
- De, persze –k�sz�r�lte meg M�rton a tork�t. –Sz�lhatt�l volna. Akkor sietek haza…
- Laz�ts! Engedd el magad! Engedd, hogy most �n k�nyeztesselek.
M�rton �gy �rezte mag�t, mint akit akarat�n k�v�l egy kupler�jba k�nyszer�ttettek. L�zasan igyekezett gondolkodni, de a gondolatok most hal�lra r�m�lve hallgattak a fej�ben. Igen! Zsuzs�nak sz�ks�ge van r�. Zsuzsa meg�rezte, hogy elvesz�tette. Zsuzsa csak szeretni akarja. Jaj, csak ne most! Csak ne most –k�ny�rg�tt mag�ban, de hang nem, j�tt ki a tork�n.
Zsuzsa kigombolta a f�rfi nadr�gj�t, �s a fotelba l�kte.
- Engedd, hogy szeresselek! – n�zett r� elveszetten.
M�rton nem tiltakozott. Hagyta mag�t. �rezte ahogy Zsuzsa nyelve forr�n, �s odaad�an v�gig siklik a nemi szerv�n. Szerette volna, ha most darabokra hullhatna. Szerette volna, ha a teste nem engedelmeskedik a j�l ismert parancsnak. De az erek megteltek v�rrel, a test �n�ll� �letet �lt, s k�zben M�rtonban egy hang r�m�lten sikongott:
- Nem akarom!

M�snap reggel Zsuzsa �gyba vitte a k�v�t. M�rton k�nyszeredetten mosolygott.
- J� reggelt Kedvesem! Este megyek a gyerekek�rt. Any�mn�l vacsor�zunk. Szeretlek.
- Rendben –mondta M�rton, �s hosszan b�multa a k�v�scs�sz�t, miel�tt felhajtotta volna a forr� k�v�t.
Mikor Zsuzsa becsukta maga ut�n az ajt�t, M�rton a telefonja ut�n ny�lt.
Megszokta m�r az �ress�get, amit ilyenkor �rzett, de most nem az �ress�g f�jt. Elvett�k t�le az �rint�seket. Az �rint�seket, amik felszabad�tott�k, amik f�nyben f�r�szt�tt�k, amik �r�lni tan�tott�k a test�t.
Tehetetlen d�h tombolt benne: nincs v�laszt�sa. El kell mondania Szabin�nak! Akkor is ha v�ge lesz. El kell mondania! eloldoz�sra van sz�ks�ge, vagy b�ntet�sre, de ebben a tehetetlens�gben megbolondul.
- J� reggelt Napsug�r! –csilingelt a l�ny hangja.
- Lefek�dtem Zsuzs�val! – M�rton hangj�ban annyi f�jdalom volt, mintha legal�bbis valamif�le hal�lh�rt k�z�lne. – Lefek�dtem Zsuzs�val! �rted? Lefek�dtem Zsuzs�val –hajtogatta eszel�sen.
- Nyugodj meg! Nyugodj meg –simogatta a l�ny a hangj�val csendesen. – Hiszen a feles�ged.
- Igen, a feles�gem! De a tegnapi �lel�s ut�n nem lett volna szabad hozz�m �rnie. �s �n hagytam… �s most annyira gy�l�l�m magam �rte! Annyira gy�l�l�m.
- Ami neked f�j, az nekem is f�j. Ha szomor� vagy veled s�rok. Ha �r�lsz veled �r�l�k. Nek�nk ennyi adatott. De �t�lellek a sz�vemmel. Nagyon szeretlek!
M�rton letette a telefont, �s zokogni kezdett. �gy zokogott, mint aki most vesztette el az �rtatlans�g�t. Siratta a f�kat, melyek kisz�radnak, siratta a hervad� vir�gokat, siratta a vadakat, melyek elpusztulnak, az �letet siratta.