1962 febru�r.
„Edith Piafot k�toldali t�d�gyullad�ssal k�rh�zba sz�ll�tott�k.”

A fiatalember t�bbsz�r is elolvasta a n�h�ny soros h�rt, mintha az ism�telt olvas�ssal �jabb inform�ci� birtok�ba ker�lhetne. F�l �ve �rkezett P�rizsba, szerzetesnek tanult, jutalomb�l kapta ezt a lehet�s�get, hogy megtanuljon franci�ul. Rajongott a francia sanzonok�rt, de mindenekel�tt ez�rt a t�r�keny, beteg n��rt Edith Piaf�rt.

Meg kell l�togatnia! –fordult meg a fej�ben. -Mondania kell neki n�h�ny kedves sz�t. Vigasztalni, hitet adni, hogy �lnie kell! �br> Igen, � ehhez �rt. � a l�lekhez �rt. �rezte a dalokb�l a szenved� hangj�t. M�rpedig a test mindig a l�lek f�jdalm�t�l betegszik meg! –csengett a f�l�ben az ap�t szava.

- Oda kell mennie! -fogalmaz�dott meg benne egyre hat�rozottabban az �rz�s. Papi ruh�t �lt�tt, �s a k�rh�zba sietett.
- Edith Piafhoz j�ttem. –sz�lt a n�v�rk�nek.
- Sajn�lom! A m�v�szn�t nem lehet l�togatni.
- K�rem! Engem a m�v�szn� maga hivatott. Engedje k�rem, hogy vigasztal�st nyerjen a lelke.
- V�rjon itt, fiatalember. Mindj�rt megk�rdezem.
Am�g a n�v�rke elt�nt a folyos�n Th�pohanis Lamboukas azon gondolkodott, mi a csuda �t�tt bel�, hogy ilyen szem�rmetlen�l hazudott. Ha Piaf kijelenti, hogy semmif�le papot nem hivatott ide, sz�gyent hoz a rendre, amely oly b�szke az � tisztas�g�ra, sz�gyent a ruh�ra, amelyet mindenn�l jobban tisztelt.
- J�jj�n k�rem. A m�v�szn� v�rja.

Piaf most igaz�n egy �rva ver�b benyom�s�t keltette. Mi�ta Marcel 13 �vvel ezel�tt meghalt betegesen t�kozolta mag�t. 1953 �s 1955 k�z�tt h�rom alkalommal vonult be elvon�k�r�ra, k�t evvel ezel�tt v�rz� gyomorfek�llyel oper�lt�k, tavaly b�lelz�r�d�s miatt k�tszer m�t�tt�k. Nem sokkal azut�n k�z�lt�k vele a h�rt: r�kja van. Elf�radt. Pihenni akart. �r�kre. Ez a pap, nem tudta honnan j�tt, de semmire nem v�gyott jobban, mint egy pap t�rsas�g�ra. B�k�t szeretett volna v�gre a sz�v�ben.
- Bocs�sson meg, k�rem a zavar�s�rt. Csak l�tni szerettem volna. Gondoltam, tal�n sz�vesen besz�lgetne egy kicsit, de l�tom, rosszul van. Ne haragudjon, k�rem. –mondta a fiatalember zavartan.
- Nagyon �r�l�k! �lj�n csak le! Val�ban besz�lni akartam valakivel, �s az �g �gy l�tszik mag�t k�ldte hozz�m. –mosolyodott el er�tlen�l az �gy�ban Piaf.
- Rendk�v�l csod�lom mag�t! Ahogy �nekel!
- K�rem ne csod�ljon! �n csak magamon seg�tek a dalaimmal. �n csak szabadulni akarok a f�jdalomt�l, amit a m�ltam r�m rakott.
- Ne mondja ezt! Maga sokak f�jdalm�t �nekli meg. Tal�n m�sok nem szenvedtek annyit mint �n, de �nekelni sem tudnak �gy mint �n –mondta Th�o, �s cinkosan Piafra mosolygott.
- Igaz�n kedves, de tudja az �n �letem csod�val kezd�d�tt. N�gy �vesen megvakultam k�t�h�rtya-gyullad�s k�vetkezt�ben, azt�n egy asszony let�rdepeltetett Szent Ter�z olt�ra el�, s �gy im�dkoztam „K�ny�r�lj meg rajtam, add vissza a l�t�somat!” �s t�z nappal k�s�bb �jra l�ttam. �n tudom, hogy az �let alapvet�en egy csoda. De m�r elf�radtam. Nem r�m�t a hal�l.
- Ne mondjon ilyet k�rem. Maga m�g alig m�lt negyven �ves! Mag�nak m�g �nekelnie kell!
- Negyvenh�t vagyok. –Mosolygott Piaf a fiatal papra. –�s maga?
- Huszonhat. –s�t�tte le szem�t a f�rfi.
- �pp b�rt�nbe voltam, mikor megsz�letett. Azzal v�doltak, hogy meg�ltem ap�mat. Milyen nevets�ges!
- Tudom. Mondta halkan a f�rfi, �s megfogta egy�tt�rz�en Piaf kez�t.
- Sz�val tudja. Tudja, hogy mindent el�lr�l kellett mindig kezdenem… - elfutotta szem�t a k�nny.
N�zte a kez�t, ahogy elveszett a fiatal f�rfi k�zben.
– Ne engedje el a kezem, k�rem. Olyan megnyugtat� �gy minden. Aludni szeretn�k. J�jj�n m�skor is, ha tud.
- Minden nap itt leszek.

Mikor Piaf fel�bredt azt hitte �lmodta az eg�szet. Micsoda helyes fiatalember! �s milyen kedves! Igaz�n kedves. Hiszen az nem lehet, hogy egyszer csak megjelenik itt egy pap. �pp mikor a legnagyobb sz�ks�ge volt r�. Eg�szen biztosan csak �lmodta.
De m�snap �jra megjelent a fiatalember. �s azt k�vet� nap is mindig, m�g Edith a k�rh�zban volt. Az orvosok nem �rtett�k mi t�rt�nt. Rohamosan javult az �llapota. A n�v�rk�k sugdol�zni kezdtek: „A m�v�szn� beleszeretett a g�r�g papocsk�ba!”
A m�v�szn� sem �rtette mi t�rt�nik vele. Nem szerethet bele egy huszonhat �ves g�r�g istenbe! De boldog volt! Egyszer�en nem tudott lemondania a t�rsas�g�r�l. Csak Marcelt szerette, de mindig erre a fi�ra v�rt. �jra �nekelni akart. Mikor elhagyta a k�rh�zat Th�o vitte haza.
- �nekeljen velem, k�rem!
- B�rmit megteszek, amire k�r- hangzott a v�lasz.
- Akkor cs�kolj meg –n�zett r� az asszony szerelmesen, �s m�g miel�tt meggondolhatta volna mag�t �rezte ahogy k�rbe fonja a f�rfi karja, ajk�t k�rbe�leli valami puha melegs�g, valami vigasztal� gy�ng�ds�g, �s �gy �rezte, most minden ott van benne, abban a cs�kban. Maga a vil�g tartja karjaiban.

Th�o Edithez k�lt�z�tt. Nem volt egy Charles Aznavour, de boldog volt, ha egy�tt �nekelhetett a n�vel, akit im�dott. 1962 szeptember 27-�n az Olympia 62 m�sor�ban egy�tt l�pnek fel. Michel Emer nekik �rt �j sz�mot:

A szerelem, mire j�?
Ne k�rj magyar�zatot!
Hi�ba! Ez ilyen dolog.
J�n, hogy honnan, nem tudod.
Egy pillanat, �s elkapott.
Szeretni mire val�?

�ri�si sikert aratnak. Az el�ad�s ut�n Th�o megcs�kolja Edithet, azt�n gyeng�den a kez�be veszi az arc�t �s �gy sz�l:
- Gyere hozz�m feles�g�l!
Edith r�m�lten h�tral�p. – Nem lehet!
Megbolondult�l? �n �reg vagyok! Nem l�tod? �reg! Mindj�rt meghalok!
- Nekem gy�ny�r� vagy! A leggy�ny�r�bb n� a f�ld�n. �s nem �rdekel mennyi id�d van h�tra! Azt akarom, hogy velem legy�l boldog. Boldogg� akarlak tenni! �pollak ha kell, csak gyere hozz�m feles�g�l!

1962 okt�ber 9-�n Edith Piaf feles�g�l megy a 27 esztend�s fiatalemberhez, aki Th�o Sarap� n�ven v�lt ismertt�.
1963 janu�rj�ban Edith �jra koncertezik. Fell�p Br�sszelben , majd Th�oval P�rizsban. M�rcius 18-�n Lille-ben szerepel utolj�ra. �prilis 10-�n t�d��d�ma l�p fel, j�niusban m�jzsugor, augusztusban nyolc napig �let hal�l k�z�tt lebeg. Okt�ber 11-�n Th�o karjai k�z�tt hal meg.
�ri�si ad�ss�g marad ut�na. Th�o h�rom �vig tov�bb �nekel. Minden fell�p�st elv�llal, csakhogy t�rleszthesse az ad�ss�gokat. Mikor az utols� r�szletet is kifizette, egy f�nak �tk�zve aut�balesetben meghal.