Mikor m�snap reggel az �reg arc�ra r�s�t�tt az els� napsug�r olyan vid�man �bredt, mint aki nagyon m�ly �lomb�l t�r mag�hoz.
- Mennyi bolonds�got k�pes az �jjel �sszehordani az eml�kezet! -nevetett mag�ban. - Csal�dottak, meg Megszok�s h�vei...- cs�v�lta meg a fej�t. - Na, meg azt�n hogy �n elinduljak a szerelem�rt! Az �n koromban!
Hanem akkor hirtelen megpillantotta az �veggoly�t a kez�ben. A t�z hely�n m�g meleg volt a par�zs.
- Lehet, hogy m�gsem �lom volt! -dobbant r�m�lten a sz�ve. Tapogatni kezdte a h�t�t. Igen! K�ts�g k�v�l megbotozt�k, m�g �gtek az �tlegel�s nyomai.
- Akkor h�t az a l�ny sem �lom! -forgatta kez�ben a goly�t. - Hossz� barna haja, barna szeme, a hangja az illata, amit fel� hozott a sz�l! Az mind igaz!

Nem is tudta hirtelen, hogy �r�lj�n-e vagy f�ljen.
- Igen! Meg�g�rtem Barnab�snak! Felmegyek a hegy tetej�re! � pedig megmondta nekem, hogy ott v�r r�m a szerelem!
Hirtelen olyan er� �bredt a l�baiban, hogy futni lett volna kedve. Csak ment egyre magasabbra, a nap, mintha osztozna boldogs�g�ban �tragyogott a f�k k�z�tt. A madarak �nekeltek, a leveg� tele volt a sz�ps�g �g�ret�vel.
- Hiszen am�g �l�nk b�rmi megt�rt�nhet! - s�hajtott vid�man az �reg.

Ekkor a t�volban �jabb k�l�n�s alakok t�ntek fel. K�nny� ruh�jukon, mint ezernyi csillag, szikr�zott a f�ny, t�ncolva j�rtak, s vid�man �nekelgettek, mintha eg�sz l�ny�kkel az �letet dics�rn�k.
- �dv�z�llek benneteket! - k�sz�nt�tte illend�n az �reg �ket. Kik vagytok? T�nd�rek?
- Hallott�tok- sz�lt kacagva az egyik- - T�nd�reknek gondolt minket!
A t�bbiek meg�rt�en mosolyogtak.
- Nem kedves �reg! Mi vagyunk az �let szerelmesei!
- Csak nem azt akarod mondani, hogy ti mind szerelmesek vagytok? - csod�lkozott az �reg.
- Jaj dehogy! Mi szerelmesek voltunk! Szerett�nk, odaadtuk minden�nket annak, akit szerethett�nk, �s most itt �l�nk fenn a hegy tetej�n �r�mben �s boldogs�gban.
- Ez igaz�n �rdekes! Odaadt�tok mindeneteket, akkor nektek mi maradt?
- �, aki odaadja minden�t az sokkal t�bb mindent kap vissza, nekem elhiheted. Aki szeretni mer, az az eg�sz vil�gba szeret bele. �s b�r meglehet, a szerelem majd elm�lik egyszer, de a vil�g szeretete megmarad.

Az �reg csak n�zte gy�ny�rk�dve �ket, azt�n egyszercsak fels�hajtott:
- Att�l f�lek, �n m�r �reg vagyok az ilyesmihez!
- Ugyan! Ne l�gy ilyen �reg! - nevetett r� huncutul amaz. - Hiszen tudjuk �m, hova igyekszel! V�r r�d egy l�ny a hegyen.
- Honnan tudj�tok?
- Nem oly neh�z ezt kital�lni! El�rult a mosolyod. Menj, h�t! M�r nincs messze, m�gis adn�k neked egy kend�t. Az � illat�val van tele. Tudod itt a hegy a legmeredekebb! Ilyenkor m�r minden m�ter megt�ri a lelked. Ha feladn�d, csak szippants egyet az illat�b�l. Menj �reg! A l�ny m�r t�relmetlen�l v�r r�d!

Az �reg k�r�l �jra ott ragyogott a f�ny. M�r nem lehet olyan neh�z, m�r biztosan tudja, hogy hamarosan �t�lelheti a l�nyt. A cs�cs oly k�zelnek t�nik, �s m�r kez�ben az �veggoly�, zseb�b�l kikandik�l a s�l, melyet az �let szerelmesei adtak. Igen! M�r �rzi az illat�t, minden l�p�sn�l egyre er�sebben...
�m hirtelen elfogyott az �t. Ott �llt a cs�cs el�tt, �s csak a hatalmas sziklafal magasodott fel�. Kapaszkod� szinte sehol, csak egy-egy cserje, mi �tt�rt a k�veken.
- Nem, most nem adhatom fel! - biztatta mag�t az �reg. - Fel m�szok erre a szikl�ra, ha itt �r v�get az �letem, akkor is!
El�vette az �veggoly�t.
- Vajon mit csin�l a Kedvese?
�s ahogy erre gondolt a f�nyb�l kirajzol�dott a n� kedves arca, l�tta, amint �pp haj�t f�s�lve izgatottan k�sz�l�dik. Igen! Biztosan tudja � is, hogy m�r k�zel a pillanat. Tal�n a t�nd�r neki is adott egy �veggoly�t! Vagy az is lehet, csak a sz�ve s�gta meg, hogy elj�tt az id�, amire annyira v�rt. De biztosan l�tta, hogy neki akar sz�p lenni. Az a k�l�n�s mosoly volt az arc�n, ami mindig valami hihetetlen ragyog�st ad a n�knek, ha a szerelm�ket v�rj�k.

- Lehet, hogy bolond vagyok, de egyben a vil�g legszerencs�sebb embere is, ha ez a n� meg�lel engem - mondta ki hangosan.
- �gy bizony! - kacar�szott a t�nd�r- Nagyon v�r m�r t�ged a szerelmed! �s f�l, ak�rcsak te.
- F�l? - k�rdezte hitetlenkedve az �reg - ugyan mit�l f�lne egy ilyen gy�ny�r� l�ny? Nekem van f�lni val�m! Mi lesz, ha megl�tja milyen f�radt �s �reg m�r a testem?
- Ejnye, ezek kishit� szavak! Hiszen elj�tt�l �rte! Elj�tt�l, hogy megv�ltsd a szomor�s�g�t�l. �s l�tod? L�tod, milyen ragyog�? Nem az�rt szeret t�ged, mert fiatal vagy, �s gazdag. Akkor m�r r�g a v�rosban �lne, �s ott keresn� a boldogs�g�t. De � felj�tt ide, ahol a madarak �lnek, ahol a sz�l lakik, �s hitte, hogy egyszer elj�ssz �rte.
- Igazad van, kedves t�nd�r, de k�rlek seg�ts, mert ezt a nagy szikl�t igaz�n nem tudom, hogyan fogom megm�szni.

A kolibri sz�rny� t�nd�r l�p�sr�l l�p�sre elk�s�rte az �reget.
- �gy! Most tedd a l�badat abba a kis m�lyed�sbe. A kezeddel meg kapaszkodj abba a kis gy�k�rbe. L�tod? Ott van ni! Kicsit balra. Az �reg engedelmeskedett, de n�ha m�r �gy �rezte nem b�rja tov�bb. A sz�ve egyre hevesebben vert, �gy �rezte nem kap leveg�t.
- K�ptelens�g, hogy pont a c�l el�tt �ri majd utol a hal�l! - biztatta mag�t.
Mire a cs�csra �rt, ruh�ja t�pett volt, teste f�radt, lelke meggy�t�rt.

�m akkor hirtelen, mint valami sziv�rv�ny, felragyogott el�tte a l�ny alakja. Lassan l�pdelt, �vatosan, mint aki tudja, de nem hiszi, hogy ez az, amire annyit v�rt.
- Mindj�rt sarkon fordul - rettegett mag�ban az �reg. - ahogy j�tt, majd elt�nik, mint oly sok csoda az �letben.
Hanem a l�ny egyszer csak ott �llt el�tte. Nem sz�lt az egy sz�t sem, csak �t�lelte az �reget. �s akkor olyan f�nyess�g t�madt k�r�l�tt�k, hogy m�g a Nap is a felh�k m�g� b�jt sz�gyen�ben. Lentr�l hallatszott, ahogy az �let Szerelmesei halleluj�t zengenek. Az �reg �rezte ahogy teste megfiatalodik. A ruh�j�r�l is elt�nt minden szakad�s. H�t m�giscsak van mese, mely val�ra v�lik! �l�be kapta a l�nyt, �s csak cs�kolgatta. Majd maga el� tette, arc�t k�t kez�be fogva a szem�be n�zett, s �gy sz�lt:
- Na, akkor hadd n�zzelek!