Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csal�d. Minden olyan volt, mint a mes�ben. A f�rfi dolgozott, �s j�l keresett. A n� nevelte a k�t gyereket, akik sz�pek voltak �s kedvesek. �s mert a feles�g m�g finom lelk� is volt, id�nk�nt partit rendezett m�v�szeknek. �gy ker�lt az �r� is bar�ts�gba ezzel az ide�lis, �mb�r kiss� unalmas csal�ddal.

Azt�n egy napon az �r�kk� hallgatag f�rj v�ratlanul otthagyta csal�dj�t. Magyar�zat helyett csak egy lev�lke maradt ut�na:

"Nem j�v�k t�bb� vissza. D�nt�sem megm�s�thatatlan"

Persze mindenki biztosra vette, hogy valami n� van a dologban. De nem! Az �r� (�s az olvas�) legnagyobb megd�bben�s�re, a f�rfi az�rt hagyta el csal�dj�t, mert r�gi �lm�t akarta val�ra v�ltani: fest� akart lenni. Negyven �vesen m�r k�nnyebben tanul az ember -mondta, �s v�llalva a nyomort �s a n�lk�l�z�st a maga �tj�t j�rta be.

Szeg�nyen, �s betegen halt meg egy eldugott szigeten. A falon, a m�r f�lig megvakult ember utols� alkot�s�t csak a megk�sve �rkezett orvos l�thatta.

A doktor csaknem el�jult a b�zt�l �s r�gy�jtott egy szivarra. Szeme m�r megszokta a hom�lyt �s most, a festett falakat n�zve, csod�latos �rz�s fogta el. nem �rtett a k�pekhez, de ezekben volt valami, ami rendk�v�li hat�ssal volt r�. A doktornak a l�legzete is el�llt. Olyan �rz�st keltett benne, amit sem meg�rteni, sem elemezni nem tudott Olyan �h�tat �s gy�ny�r�s�g t�lt�tte be a lelk�t, amilyet az �rezhet, aki megleste a vil�g teremt�s�nek kezdet�t.... Var�zslatos volt: gy�ny�r� �s tr�g�r

A v�gs� po�nt nem �rulom el, de tal�n nem is ez a l�nyeg. Maugham �rt egy zseni�lis t�rt�netet arr�l, hogy mit jelent, igazi m�v�sznek lenni.