Keressétek csak...
Keressétek azt a közhellyé taposott
halkszavú árva csengőt (akin munkámmal
most én is nagyot taposok), de én
a magamét, már messze loptam tőletek,
mert félek, s féltem őt is:
Ti nem azok vagytok akiket én keresek!
Magatokat fától-fáig lopva, ijedt gyerekként
hallgatóztok, így keresitek a csengő hangját,
de hiába lopóztok, én látom:
Ti nem vagytok gyerekek, és ezen a nagy világon
csak három szót nem ismertek:
Hit, Remény és Szeretet!

Ti nem vagytok gyerekek, engem pedig
lenéztek, szégyltek, megvettek, mert fától-fáig
nem a hangot, de a csengőt keresem, és nem
szégyelem, hogy van hitem, és van reményem és, hogy
nekem nem kell lopni az életem!

Ti nem vagytok gyerekek, mégis a csengő után
lopva jártok, fától-fáig átbujkáltok, ne lássa senki lelketek...
mert szégyelitek, hogy volt bennetek:
Hit, Remény és Szeretet!

Ti nem vagytok gyerekek, hát végre megérthetnétek:
Az én csengőmhöz nem juthattok, nem a tiétek, hát ne lessétek.
Elvinni ne akarjátok, nem segít sem szép szó sem átok, én
lenyeltem a csengőmet, mikor ti a csengők hangját
elfolytani akartátok!

Én lenyeltem a csengőmet, hát most belőlem szól a hangja,
minden kihallszó csengőszónak három apró szó a magja:
A Hit, A Remény és...
... és A Szeretet?
Amennyire engeditek annyira szeretek!