Bera Margit legendája
szemilla 2005.11.16. 08:10
A fiatalok nagyon szerették egymást. Csak rájuk kellett nézni, és mindenki láthatta, Pista nem a hozomány miatt szerelmesedett Margitba. Margit pedig ahogy gömbölyödött, csak még szebb lett. Még nem töltötte be a tizennyolcat, mikor megszülte a kis Margitot.
Van ennek már vagy nyolcvan éve is, hogy megtörtént. Apám mesélte a minap. Ő is úgy hallotta nagyapámtól, s most, hogy elmúlt hetven éves, tovább adja a legendát.
Bera Margit, aki különben nagyapám nővére, a legszebb lány volt a faluban. Már tizenhat éves korában egész csapat fiú kísérte haza a mezőről munka után, de neki nem kellett más, csak a Koncz Pista. Pedig Koncz Pista szegény családból származott, egyedül nevelte az édesanyja a faluszéli nádfedeles házikóban, Bera Margitnak meg szép hozománya volt. Tudta azt minden legény, hogy jól jár az, aki elveszi feleségül. Szájára is vette őket a falu, hogy a Koncz Pista majd elveszi Bera Margitot a házzal együtt, de mire a szülők fülébe jutott a dolog, már úgy maradt Margit, nem volt mit tenni. Hozzáadták Konc Pistához.
A fiatalok nagyon szerették egymást. Csak rájuk kellett nézni, és mindenki láthatta, Pista nem a hozomány miatt szerelmesedett Margitba. Margit pedig ahogy gömbölyödött, csak még szebb lett. Még nem töltötte be a tizennyolcat, mikor megszülte a kis Margitot.
Hanem a Pistában volt valami nyugtalanság.
- Kimegyek Amerikába szerencsét próbálni –állt Margit elé egy napon.
- Ugyan, minek mennél! –nézett rá szelíden az asszony. Jó nekünk így ahogy van.
- Már pedig én menni akarok! Nem szeretem, hogy az emberek a hátam mögött sugdolóznak, hogy csak a ház miatt vettelek feleségül.
- Ne törődj azzal, majd elhallgatnak –bújt Margit az urához.
- El kell mennem! Értsd meg!
- Ha elmész, nem fogsz visszajönni. Itt a kis Margit. Én meg mindennél jobban szeretlek. Mit akarsz még? –kérdezte kétségbeesve az asszony.
- Eressz, Margit! Ha úgy szeretsz, ahogy mondod, eressz el! – nézett rá kétségbeesve Koncz Pista.
- Menj, ha annyira akarsz! – felelte dacosan Bera Margit, és kifutott a házból.
A kis Margit éktelen sírásba kezdett. Pista felvette és addig ringatta, míg a karjában el nem aludt a csecsemő.
Két hét múlva Pista összepakolt és elment a reggeli busszal. Margit már hajnalban kiment kukoricát kapálni, el sem búcsúzott az urától. Magára kötötte a gyereket, és megállás nélkül dolgozott estig. Mikor a faluba híre ment, hogy a Pista elhagyta, mindenki kérdezősködni kezdett mi történt, de ő csak annyit mondott:
- Elment, mert el akart.
Egy este aztán az anyja leült az ágya szélére.
- Nem lesz ez így jó, lányom. Megölöd magad a munkával. Ha elment Pista, hát elment. Találsz magadnak másikat. Itt van ez a szegény gyerek is. Szüksége van rád.
- Gyűlölöm, édesanyám! Gyűlölöm! –szakadt ki Margitból a keserűség.
- Jaj, ne mondj ilyet lányom, mert megijesztesz!
- Képes volt itt hagyni a kis Margittal együtt! Sosem szeretett igazán! Hiába szerettem, mégis elment! Nem akarok többé tudni róla.
Hiába nem akart Margit tudni Pistáról. Éjjel egész teste Pista után sírt. Rázta a hideg a nagy paplan alatt. Összekuporodott.
- Na csak rázzon, ahogy akar. Gyötörjön csak, bánom is én! Nem fogok utána sírni - duzzogott magában.
Hajnalban úszott a verítékben. Égett a bőre. A gyomrában meg a gombóc egyre csak dagadt. Szeretett volna lenyúlni a torkán, hogy kirántsa magából, de nem lehetett.
Így telt el hat hónap. A kis Margit már megtette az első lépéseit, de Bera Margitnak még egy mosoly se hagyta el az ajkát.
Aratás után aztán bált rendeztek
- Menj, csak lányom, te is! Rád fér már egy kis mulattság! –mondta az anyja Margitnak.
De Margit csak ült szótlan a szobában, mint mindig. Hanem este felé mégiscsak készülődni kezdett. Kivasalta a ruháját, szépen befonta a haját, még pirosítót is tett az arcára.
Mikor aztán elkezdődött a tánc, Margitnak nem kellett soká várnia. Hamarosan megpörgették. Ő meg olyan önfeledten járta, mint aki minden bánatát ki akarja táncolni magából.
- Ülj le, Margit! Nagyon ki vagy melegedve – fogta karon Antal Feri.
- Nem számít az! –nevetett Margit. –Csak pörgess meg Feri! Szédülni akarok! El akarok szédülni! – és szájon csókolta a fiút.
Látta Antal Feri, hogy jobb nem vitatkozni Margittal. Átölelte a derekát, és csak járták a táncot. Azt mondják, látták őket eltűnni a pitvarban, de ezt elnézte nekik a falu. Ráfért már Margitra ez a kis szórakozás.
Két hét múlva Margit tüdőgyulladásban meghalt. A kis Margitot a nagyanyja nevelte fel.
Egyszer kiment Amerikába, hogy megkeresse az apját. Egyedül élt egy lepusztult kis házban.
A falon ott volt Bera Margit fényképe.
-
|