...Mindannyian el�tkozottak vagyunk. Az id� sz�rnyeteget farag bel�l�nk. B�nh�d�nk �rthetetlen b�n�k�rt, mert a vil�g csak akkor bocs�t meg, ha nincsen mit. A sz�ps�g, mely sz�let�s�nkt�l fogva a mi�nk, r�m�lten h�z�dik meg lelk�nk legf�ltettebb zug�ban, �s rem�lni sem meri, hogy egyszer elj�n �rte a szerelem.
A szerelem, az igaz szerelem. Mert csak a szerelem k�pes a m�lyben megl�tni az ember l�nyeg�t. A szerelem az egyetlen, ami megv�lthat minket az �tok al�l.

Szigligeti M�rton, egyetemi tan�r, sosem hitte, hogy ez megt�rt�nhet vele. �, a h�rom gyerekes csal�dapa, a kit�n� szaktekint�ly �s k�ztiszteletben �ll� polg�r, beleszeret Balogh Szabin�ba, az egyetem sz�prem�ny� hallgat�j�ba. Szabina mind�ssze h�sz esztend�s, f�j�n gy�ny�r�, r�ad�sul tizen�t �vvel fiatalabb n�la. Ha m�g ez sem lenne el�g, akkor ne feledkezz�nk el arr�l az apr�s�gr�l sem, hogy Szabin�ra v�r egy eg�sz �let. Ilyen csak elfuser�lt l�nyreg�nyekben fordulhat el�! Szigligeti M�rton egyre val�sz�n�bbnek �rezte, hogy az �let is csak egy elfuser�lt l�nyreg�ny, hiszen f�l �ve �ppen � a f�szerepl�je, az egyik ilyen t�rt�netnek.
- Ideje volt, hogy v�ge legyen! - s�hajtott egy nagyot, �s a mobiltelefonj�ra pillantott.
Titkon rem�nykedett, hogy a l�ny esetleg �rt valami semmis�get, de bel�tta, ostoba gondolat volt, m�g csak f�l �r�ja v�ltak el! Szabina val�sz�n�leg most ott zokog a kinyitott kanap�n, ahol nemr�g �lelkeztek.

Szigligeti M�rton ebben a pillanatban nem �rzett semmit. "Mint akin �tg�zolt az �let." Tudta, hogy a f�jdalomnak id� kell. M�g szerencse, hogy konferenci�ra kell mennie Debrecenbe! Most k�ptelen lenne elrejtenie a f�jdalm�t a feles�ge el�tt. Hamarosan eltorzul az arca a felt�r� eml�kekt�l, de egyenl�re csak a nyugalmat �rezte.
- Igen! Ezt kellett tenn�nk! Eddig tartott! –biztatta mag�t, �s betette a R�me� �s J�lia cd-j�t a kocsiba. Ezt is t�le kapta, a lemezen ott a l�ny �r�sa.
- Mennyire v�rtam ezt a napot! –cs�v�lta hitetlenkedve a fej�t. – Mennyire v�rtam!

K�t h�ttel kor�bban, mikor meghallotta a debreceni konferencia h�r�t, azonnal Szabin�ra gondolt. Itt a nagy alkalom, hogy egy�tt aludjanak! M�r �nmag�ban a gondolat �r�mmel t�lt�tte el, hogy reggel Szabina mellett �bredhet. Az alb�rletben, ahol a l�ny lakott, M�rton m�r szinte otthon �rezte mag�t. Szerette azokat az apr� t�rgyakat, amikt�l a szoba egyet jelentett Szabin�val. A gyerty�kat, a kis dobozokat, a dobozok tetej�n az apr� k�veket, a k�peslapokat, melyeken az ostoba sz�veg m�gis valamif�le b�lcsess�get sug�roz: „Szeress �gy, mintha nem f�jna”.
�s a l�ny �pp �gy szeretett.

Tal�n minden szerelemhez kell valamif�le b�tors�g, de az � szerelm�kh�z k�l�n�sen sok kellett. Mindig is b�szke volt arra, hogy Szabina v�llalta a szerelm�ket. K�zen fogva j�rtak az utc�n, pedig az emberek k�nnyen �t�lkeznek. Tal�n m�g g�nyosan �ssze is s�gtak a h�tuk m�g�tt:
- Az apja lehetne! Bizony�ra csak a p�nze miatt szereti.
Soha nem besz�ltek err�l, hiszen mindketten tudt�k, hogy nem igaz. M�gis, mindketten ugyanazt �rezt�k: a szerelm�k egyben l�zad�s minden f�ldi t�rv�ny ellen.
M�rton m�r az els� cs�k el�tt kijelentette: � nem v�lik el a feles�g�t�l. Tudta, hogy a v�l�ssal elvesz�ten� a gyerekeit. Mikor err�l besz�lt, a l�ny r�n�zett azokkal a nagy barna szemeivel �s csak ennyit mondott:
- M�r bel�d szerettem. A szerelem nem m�rlegel. Nem rem�lek semmit, de ett�l csak igazabb, amit �rzek. �n csak adni akarok neked, �s amit kapok azt k�sz�n�m. Mindegy meddig tart, ezt aj�nd�kba kaptuk.
- �n nem �rtek semmit. �n csak azt tudom, hogy ezt most meg kell tennem –sz�lt zavartan M�rton, �s megcs�kolta Szabin�t. Ezzel a cs�kkal teremtett�k a vil�got. Ezzel a cs�kkal kezd�d�tt az �let.

M�r az aut�p�ly�n j�rt, mikor �gy �rezte nem b�rja tov�bb. Hallania kell a l�ny hangj�t. F�lre�llt az els� parkol�n�l.
- Igen? - hallatszott Szabina elcsukl� hangja.
- Jaj, ne l�gy szomor�! El kellett j�jjek. �gy helyes. Eddig mindig azt �reztem, ha veled voltam, hogy mi ketten vagyunk a vil�g, de hirtelen r�d�bbentem, hogy becsapjuk magunkat. A vil�got f�ldi t�rv�nyek igazgatj�k.
- Tudom. Tudom- szipogott a l�ny. – Olyan furcsa, mert megszakad a sz�vem, de m�gis boldog vagyok. Tudom, hogy most ezzel adjuk a legt�bbet egym�snak. �s j�, hogy felh�vt�l, �s j�, hogy megt�rt�nt mindez, de m�gis…
- Engem m�g soha senki nem �rtett ennyire – sz�lt alig hallhat�an M�rton.
- Engem se – felelte Szabina.
- Ha Debrecenbe �rtem felh�vlak.
- Az j� lesz.