Szigligeti M�rton k�t �ra m�lva �rt Debrecenbe. R�gt�n a t�bla ut�n f�lre �llt, �s telefon�lt.
- Szia –sz�lt bele Szabina f�tyolos hangon.
- Jobban vagy?
- Igen! M�r sokkal jobban. Olyan j�, hogy felh�vt�l, �gy m�r tudom, hogy nem vesz�tett�k el egym�st. M�r tudom, hogy majd l�thatlak, �s tudom, hogy el tudlak engedni, de az�rt f�j nagyon. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire neh�z lehet.
- Tudod, most pont �gy �rzem, mintha valami h�lye amerikai film f�szerepl�je lenn�nk. Olyan okosak �s olyan sz�pek vagyunk, hogy n�ha azt �rzem, ez m�g mindig nem a val�s�g – mondta a f�rfi keser�en.
- Igen, nekem is ez jutott eszembe – mosolygott a hang a vonal t�ls� v�g�n. – �gy l�tszik, �n csak arra tudok gondolni amire te. Sz�pek vagyunk; szerintem is.

Mikor m�snap M�rton fel�bredt a sz�llod�ban, d�bbenten �llap�totta meg, hogy boldog.
- Az nem lehet, hogy boldog vagyok! –n�zett a t�k�rbe. –Mi�rt is ne? J� dolog helyesen �lni! �s m�t�l fogva �gy �lek majd, ahogy �lnem kell. Nem feleselek t�bb� a sorsommal, hi�ba �ll�t �nmagammal szembe. Tartozom ennyivel Szabin�nak. Tartozom ennyivel a szerelm�nknek. �s persze Zsuzsa is meg�rdemli, hogy szeressem.

Zsuzsa a feles�ge, j�l men� fogorvos volt. Igaz�b�l neki k�sz�nhett�k, hogy Bud�n, egy n�gy szob�s lak�sban �lhettek. M�rtont, sosem vonzotta az anyagi vil�g sz�d�t� forgataga. � filoz�fus volt. Neki a gondolatok okozt�k a legnagyobb �r�met. Mikor Zsuzs�val megismerkedett, �pp az fogta meg a n�ben, hogy Zsuzs�ban megvolt mindaz, ami bel�le hi�nyzott. J�l kieg�sz�tett�k egym�st. Zsuzsa pedig csod�lta M�rtont, aki olyan lelkesed�ssel b�rt besz�lni Arisztotel�szr�l, Plat�nr�l, Marcus Aur�liusr�l �s a t�bbi filoz�fusr�l, mintha legal�bbis gyerekkori bar�tai lettek volna.
- Az ember mit sem v�ltozott az id�k folyam�n. Novalis mondja: "Az ember folyton hazat�r". Az alapk�rd�sek mindig ugyanazok. A v�gs� k�rd�s mindig ugyanaz. Hogyan kell embernek lenni? Avagy tehet-e m�st az ember, mint amit term�szete megenged? „Neh�z dolog az embernek �nmag�t megismerni” –mondta Thal�sz. De van-e �rdekesebb �s izgalmasabb feladat az �letben, mint a megismer�s?

Mik�zben Szigligeti M�rton ilyen �s ehhez hasonl� k�rd�sekkel megh�d�totta Zsuzsa sz�v�t, egyszerre csillogott a szem�ben egy kamasz fi� minden lelkesed�se �s egy aggasty�n mereng� tekintete. �s ahogy j�ttek a gyerekek, a f�rfi �let�ben el�sz�r azt �rezte tartozik valahova. Zsuzsa persze sz�l�s ut�n legt�bbsz�r m�r a harmadik h�napban visszament dolgozni, de M�rton nem is b�nta. �gy �v� volt az �r�m, hogy l�thatta feln�ni a gyerekeit. Egy�bk�nt is mindig akadt egy-egy id�s h�lgy aki beseg�tett. Csak mikor Szabin�val tal�lkozott, akkor �bredt r�, hogy milyen mag�nyos volt a csal�dj�ban. Szabina volt az els� ember, aki nem csod�lta Szigligeti M�rtont, hanem �rtette.

A konferenci�n ott volt Kocsis Elem�r is, M�rton kolleg�ja. Az el�ad�s ut�n kezet fogtak, majd Elem�r mintegy mell�kesen megk�rdezte:
- Na, �s hogy van Szabina?
M�rton egy pillanatra azt hitte nem hallotta j�l a k�rd�st, de azt�n r�j�tt, jobb lesz ny�lt lapokkal j�tszani.
- �pp most szak�tottunk -felelte, �s egyenesen Elem�r szem�be n�zett.
- Ne mondd, �regem! M�r az eg�sz egyetem r�latok besz�l. Azt mondt�k, akik l�ttak benneteket, hogy csak �gy ragyogtok a boldogs�gt�l. Azt hittem elv�lsz Zsuzs�t�l.
- Soha nem akartam elv�lni Zsuzs�t�l –mondta kiss� inger�lten M�rton.
- J�l van, ne haragudj, csak tudod, szerintem �gy lenne tisztess�ges. Nekem is volt egy hasonl� �gyem, �s �n elv�ltam Kl�rit�l. Nekem valahogy nincs gyomrom az ilyen k�tsz�n� j�t�kokhoz.
Szigligeti M�rton �sszeroppantotta a m�anyagpoharat a kez�ben.
- El�g nevets�ges dolognak tartom, hogy mindezt �pp akkor mondod, miut�n k�t �r�n kereszt�l Kierkegaard gondolatair�l hallgatunk el�ad�st. „Az �rtatlans�g tudatlans�g! Az els� b�n r�v�n jelent meg a b�n a vil�gon. Az �d�m ut�ni individumban az �rz�kis�g b�n�ss�get jelent. Pedig az �rz�kis�g nem b�n�ss�g, csak a b�n teszi azz�.”
- J�l van �regem! �ll�tsd le magad. Mindenki minket n�z –suttogta zavartan Elem�r.
- Mit tudsz te err�l az eg�szr�l! Elv�lsz egy feln�tt k�ly�kkel a h�tad m�g�tt �s vered a melled. Menj a csud�ba! Tudod, �n mikor megsz�letett a harmadik, csak akkor �reztem, hogy mi m�r egy csapat vagyunk. �rted ezt, �regem? Egy csapat.
- Akkor mi a fen�nek kezdt�l ki azzal a kisl�nnyal?
- Csak megt�rt�nt. Azt mondtad veled is megt�rt�nt, de most m�gis elj�tszod nekem itt az erk�lcscs�szt. Azt hiszitek, ha m�r ismeritek az �rz�st jogotok van m�s t�rt�nete felett �t�lkezni. Pedig az alapvet� k�l�nbs�g �ppen a t�rt�netekben van! Abban van a l�nyeg. Abban van a megismer�s. Ha �rdekel, �n soha nem �reztem m�g magam olyan �rtatlannak, mint amikor Szabina szeretett.

M�rton ott hagyta Elem�rt. Friss leveg�re volt sz�ks�ge. Reszketett a keze, mikor r�gy�jtott az egyetem udvar�n.
- Hjaj, Szabina! Annyira hi�nyzol –s�hajtotta bele a f�stkarik�kba. Esz�be jutott, mikor szeretkeztek. �sszekulcsolt�k a kez�ket �s Szabina olyan megad�an v�rta a beteljes�l�st, hogy M�rton abban a pillanatban biztosan tudta: ez�rt j�tt a vil�gra. Harminc�t �vesen megtapasztalta, hogy van �sszeolvad�s. Van amikor a lelkek szeretkeznek.
- Meghalni lett volna j� – n�zett szomor�an maga el�. – Akkor lett volna j� meghalni. Akkor voltam igaz�n tiszta.