~ Sz�pen kezd�d�tt, sz�pen folytat�dott, de hov� tart? Mintha ker�lgetn�k a l�nyeget a feljegyz�seim, mintha elveszne, megsemmis�lne az igazi mondanival�. ~

Fekszem az �gyon, hanyatt. K�t kezem mint a fesz�let, oldalt sz�tt�rva. Kedvenc p�zom. Megnyugtat. N�zem a plafont, a reped�seket. Szemem a f�rd�szoba fel� t�ved. Ajtaja r�snyire, a t�k�rb�l l�tom alakj�t. Eln�zem. �pp a f�rd�k�db�l l�p ki, t�r�lk�zik. A t�r�lk�z� l�gy �s feh�r. Puh�n siklik a test�n. A nyak�n. A h�t�n. A v�llakon. A melleken. Kiss� al�ny�l, megemeli, t�rli. Most lejjebb halad. M�g lejjebb. M�r a combok k�vetkeznek. Eln�zem. �gyes mozdulattal a fej�re teker egy m�sik feh�r t�r�lk�z�t. Ekkor a t�k�rbe pillant. Felfedezi, hogy n�zem. Azt, hogy eln�zem. Kiss� mintha el is pirulna, de innen nem l�tom biztosan. T�nyleg elpirul kiss� – �llap�tom meg m�gis. P�r perce m�g nem volt sz�gyenl�s. N�i test. N�i l�lek. Szeretn�m meg�ll�tani az id�t egy pillanatra...

~ Hogy mit tudok r�la? Mit tud � r�lam? Semmit. ~

Mell�m fekszik, �rzem a tusf�rd� illat�t.
- Mi az, ami fontos neked az �letben? – k�rdezem.
- Karrier, szerelem, csal�d, gyerek.
- Ebben a sorrendben?
- Att�l f�gg.
Nem faggatom tov�bb, de nem hiszek neki.

- Besz�lsz nekem a v�gyaidr�l? – k�rdez vissza, kis id� m�lt�n.
- Besz�ljek?
- Besz�lj!
- Komolyan?
- Eg�szen komolyan! – mondja �s mosolyog. Elb�v�l�.
Belekezdek.
- Az �szaki-tengeren szeretn�k haj�zni egy nagy haj�val. A fed�lzeten �lln�k egymagam, �s egy t�vcs�vel szeml�ln�m a habokban a b�ln�kat, ahogy �ri�s test�kkel, m�lt�s�ggal szelik a jeges vizet. Mi egyre jobban megk�zel�ten�nk �ket, de �k valami�rt nem f�ln�nek t�l�nk emberekt�l, mert tudn�k, hogy �k �s mi egyek vagyunk, amit term�szetnek h�vnak. A b�ln�k Isten csod�latos teremtm�nyei, amik mindig leny�g�znek. A haj� szinte hangtalanul szeln� a habokat, mik�zben a b�ln�k k�l�n�s besz�de �s a hatalmas testek v�zbe csobban�sa t�rn� csak meg a csendet. Jeges sz�l f�jn� az arcomat, de nem b�nn�m. �jra �rezn�m, hogy �lek. �jra �r�ln�k az �letnek. El tudod k�pzelni?
- El. �lmodoz� vagy!
- Tudom.

K�s� van, tal�n �jjel f�l kett�. Elaludt, vagy �ppen most kezd.
- Szeretlek – suttogja, de ezt m�r csak ink�bb mag�nak.
- Rem�lem – v�laszolom.

~ Vajon mikor �ll�thatjuk valakir�l, hogy sokat jelent nek�nk?
Vajon mikor �ll�thatjuk valakir�l, hogy ismerj�k? ~