Mint ismeretes, Newton gravitációs elméletére alapozva egy francia tudós, de Laplace márki a tizenkilencedik század elején a világegyetemet teljesen determinisztikusnak képzelte el. Úgy tartotta, hogy létezik egy "tudományos törvények rendszere", amely lehetővé teszi, hogy a világegyetemben bármit megjósoljunk, ha annak állapotával egy időpillanatban tökéletesen tisztában vagyunk.
Ha ismerjük egy objektum, mint például a Nap és a naprendszer összes bolygójának helyzetét és sebességét egy adott időpillanatban, akkor Newton törvényei alkalmazásával meghatározható a Naprendszer állapota tetszőleges időpontban is.
Ez egy eléggé nyilvánvaló determinizmus. Laplace ezzel sem elégedve meg, feltételezte, hogy hasonló törvények uralnak mindent, s irányítanak minden mást, mint például az emberi viselkedést is.
Laplace elvét, a huszadik század elejéig a tudomány általános alapelvei közé sorolták. Az elvetés első jelei két brit tudós: Lord Rayleigh és Sir James felvetései alapján kezdődtek, majd a sort Max Plank német fizikus 1900-ban felvetett kvantumhipotézise követte. E hipotézis egy sor dolgot megvilágított, ám mindezek ellenére a determinizmus elmélete 1926-ig tartotta magát. Ekkor szintén egy német tudós, Werner Heisenberg fogalmazta meg híres határozatlansági elvét. Hogy megjósolható legyen egy részecske várható helyzete és sebessége, ahhoz a jelenlegi helyzetére és sebességére vonatkozólag pontos méréseket kell tennünk.
Ehhez kézenfekvő a részecske megvilágítás módszere, melynek során a fényhullámok bizonyos része a részecskén szóródik, így megmutatja annak helyzetét.
Minél pontosabban szeretnénk megmérni a részecske helyzetét, annál rövidebb hullámhosszú fényt kell alkalmaznunk, vagyis annál nagyobb energiával bír az egy szem fénykvantum. Így a részecske sebessége nagyobb mértékben torzulni látszik, ezért ettől egyre pontatlanabbul tudjuk megmérni annak sebességét, helyzetét.
Heisenberg szerint, ha a részecske helyzetének bizonytalansága össze van szorozva sebességének bizonytalanságával és tömegével, az eredmény nem lehet kisebb egy számnál, amit manapság Plank-állandónak nevezünk. A Heisenberg-féle határozatlansági elv a mai tudományos világ alapvető, sajátossága...

Kátay Zoltán belépett a nappaliba, egy fürdőköpeny volt rajta, törölközővel dörzsölte nedves haját.
- Honnan tudsz te ilyeneket? – kérdezte a lány, miközben visszarakta a lapokat az íróasztalra
- Biofizikus lennék, ha még nem mondtam volna. Egy cikket írok, egy tudományosnak mondható folyóirat felkérésére.
- Érdekes volt.
- Örülök. A határozatlansági elvnek óriási hatása volt az emberiség világképére, megalapozta a modern fizikát. Több mint ötven éve fedezték fel, de a filozófusok máig nem tudták teljesen kielemezni az összes hatását. Megadta a kegyelemdöfést Laplace elméletének... Ettől függetlenül... érdekes lenne, ha bizonyos körülmények között igazak lennének egyes elemei ennek is! Képzeld csak el: meg tudnánk mondani, na persze bonyolult számítások után, hogy kivel, mi fog történni, és mikor? Csak be kellene táplálnunk egy számítógépbe a bemeneti paramétereket bizonyos előfeltételek figyelembe vételével, és megkapnánk az eredményt. Mekkora fegyver lenne ez egyes emberek kezében, ha volna alapja! S mekkora üzlet. Annyi minden van, amit nem ért az ember. Ha egyszer valaki mégis bebizonyítaná! Valamikor játszottam is a gondolattal és végeztem bizonyos számításokat…
- Kissé olyan ez, mint a horoszkópkészítés. Nem?
- Áltudományokkal nem foglalkozom.
- Látom, írtál néhány dolgot. Belenéztem az egyik dossziédba… Milyen rendszer szerint írod őket?
- Semmilyen rendszer sincs. Ahogy eszembe jutnak. Vannak novellák, drámák, filmnovellák, tudományosabb írások, illetve tanulmányok, még versek is. Szeretem ötvözni is őket. Az éppen aktuális beállítottságomtól függ, hogy mit írok, hogy melyiket veszem újra elő, és javítom is, ha úgy látom jónak.
- Kiadhatnád ezeket.
- Lehet,... talán egyszer. Elsődleges célom a szórakozás, az időtöltés. S hogy mi lesz velük? Majd eldől.
- Fura pasas vagy.
- Lehet. Mondták már.
- Nők is?
- Nők is.
- Van szeretőd?
- Nincs. Most rúgott ki.
- Akkor jó! Bocs, ne haragudj!
- Nem haragszom. Vége. Szerettem, de már nem annyira. Két hete azt mondta öreg vagyok. Húsz éves volt. Igaza lehet, néha tényleg úgy érzem. Ennek ellenére megsértődtem.
- Nagyon szeretted?
- Nagyon. Téged jobban foglak.
- Ezt honnan tudod?
- Megérzés. Téged jobban érdekelnek a dolgaim, soha nem késel, toleránsabb vagy és legalább olyan szép. Csak máshogy. Látszik, hogy sportolsz.
- Örülök, ha így látod.
- Szeretkezzünk!
- Most?
- Most! – Kátay Zoltán gyengéden lefejtette a lányról a teste köré csavart törölközőt, majd csókolgatni kezdte a melleit.
- Zoli! Legalább jobban húznánk el a függönyt. Kissé feszéjez a világosság!
- Azt nem lehet! Látni akarom majd az arcod, amikor jó lesz.
- Honnan tudod, hogy jó lesz? A nők igen nagy többségének sohasem...
- Tudom és kész! – rátette kezét a szájára, hogy elnémítsa. Letekerte fejéről, a rácsavart törölközőt is. Rövid szőke, fiúsra vágott haja volt, mint az úszóknak. Az ágyra döntötte a lányt, majd gyengéden csókolgatni kezdte...

Két mellén megállt az idő, mellbimbói feszületként meredtek az égre. A lány teste, mint szőke ágyékú aranypáncél, melyre a lemenő napsugár hosszú pillantást vetett. Mikor felmérte helyzetét, és mikor eljött az idő, megtette amit kellett. Egy zenész valahol zongorán Clair de Lune dallamokat játszott, mely ritmust szolgáltatott a gyönyör előszobájában. Az ismerős mozdulatokra akarva akaratlanul is levetette álarcát, majd arca ezüstből aranyba váltott, jelezvén, hogy megadta magát, itt az idő. A test engedelmeskedett, az ígéret valóra vált. A vágy fokozatosan elérte célját...
Egy villamos távoli csilingelése újból a tudatáig hatolt. Valahonnan, egészen távolról gyerekzsivaj hallatszott, és a szomszéd rádiója elmondta a hétórás híreket. Lassan beesteledett...

- Egy szivart? – kérdezte a lány vidáman a férfitől. – Gyújtsak egyet?
- Nem bánom, csak nehogy megfulladj tőle. Most jól esne egy ital is.
- Én meg ilyenkor mindig megéhezem. Főleg, ha jó volt.
- Tele a hűtőszekrény, keress valamit! Vagy tudod mit? Inkább elviszlek valahova vacsorázni. Fürödj, és öltözz! – adta ki az utasítást, ellenvetést nem tűrő hangon.
- Igenis! – Eszter felült, ruganyos combjaival ellökte magát az ágytól, majd bevetette magát a fürdőszobába.
Kátay Zoltán leült az íróasztalhoz, felkapcsolta a lámpát, majd felvette írását.
"Határozatlansági elv" – mormolta a címét, majd egy másik lapot vett elő. Ezen ez állt: A nyitott jövő elmélete. – Úgy látszik, hibáztam valahol a számításokban. Két szeretkezést jósoltam…

- Vége -