Forgatom kezemben a k�peslapot - kor�bban Amsterdam, London – s most New York!
Manhattan l�tk�pe. Szok�sa szerint csak c�mzettet �s felad�t t�ntet fel, egy monogramot: NJC. K�l�n�s n�! M�r az elej�n �rt�semre adta, hogy nem k�t hossz� kapcsolatokat.
Sok �v eltelt az�ta, hogy megismerkedtem vele, de m�g most is kutatom, pr�b�lom meg�rteni titk�t. Most, hogy visszaeml�kezem, �jra�lem a vele t�lt�tt napokat �s az egyetlen vele t�lt�tt �jszak�t...

�mulat fog el. Kelet mes�s birodalma ez.
Hihetetlen! Hogy lehet ilyet kital�lni, megalkotni? – teszem fel a k�rd�st magamnak. Gy�ny�r� sz�nyegek, k�l�nleges kelm�k a falon, a mennyezetr�l is leeresztve, arab mot�vumokkal. Mint egy s�tor. A t�rgyak mind illeszkednek. Egy karcs� asztalk�n egy t�lk�ban datolya �s narancs, k�z�pen elef�ntcsont faragv�ny. M�csesek �s gyerty�k f�nyei t�ltik be a teret. A l�gy f�gg�ny vitorlak�nt dagadozik egy kertre n�z� ajt� el�tt. Mindez elr�p�t nagyon messzire, nagyon t�voli, r�gi id�kbe.
M�z �z� borral k�n�l egy kecses f�mkancs�b�l.
Szokatlan illat kezd terjengeni, els�re meghat�rozhatatlan, de kital�lom. Az biztos, hogy j� �s azt k�v�nn� az ember, hogy �r�kk� tartson. Kiss� becsukom a szemem. Kavarog minden. Megmozdulnak, majd megny�lnak a t�rgyak. Ekkor eloltja a k�t m�csest, csak a gyerty�k pisl�kolnak remegve, b�tortalanul. Komoly arc�n el�sz�r mosoly suhan �t, majd beleolvad a f�lhom�lyba, ibolyaszeme villog. Leengedi felt�z�tt haj�t, kiss� megr�zza.
Ekkor m�lab�s, halk dallamba kezd. Kellemes t�nus� �rz�ki hang. Megcs�kolom. A cs�knak k�l�n�s jelent�s�ge van sz�momra, mert �rulkod�, mert rejtett �rtelmet hordoz. A karcs�, hajl�kony test s�lya feledtet minden agg�lyt, minden marad�k fesz�lts�get felold. Ebben a pillanatban �rzem, szabad vagyok. Vagy rabszolga? A kett� k�z�tt hol a hat�r?
H�tgerinc�n ujjaim t�ncolnak, mint a zongor�n a l�gyk�nny� futamok. Rugalmas, simul�kony, szenved�lyes. Ismeretlen szavak hagyj�k el ajk�t. �si nyelv lehet ez, amit csak egy olyan n� �rthet meg, aki maga is �t�lt m�r hasonl�t; �s ez az � igazs�ga.
Nem k�slekedem. T�zes, fekete m�nek sz�guldanak, dobh�rty�mon dobognak pat�ik. �rzem a sivatagi por illat�t, s l�tom a h�v�s �jben a sarkcsillagot, ahogy karav�noknak mutatja az ir�nyt. L�tom azt is, ahogy a harcias tuaregek indig�k�k viseletben szelik �t a sivatag�ce�nt. Majd v�r�s kr�tapor sz�n� szikl�kat l�tok, ahol titkos barlangokban �riznek mes�s kincseket. Ekkor elj�n az �n igazs�gom is.
Most lass� �nekbe kezd, de ezek m�r csak elt�vedt, k�sza f�lhangok, mint a homokvihar ut�ni apr� porszemek, ahogy keveregnek a l�gben, miel�tt sorsukkal megb�k�lve le�ln�nek. Ekkor egy l�gy s�hajt�s, mint gyeng�d fuvallat lebben tova hajamon, majd teljes s�ly�val r�m pihen.
Biztos, hogy van igazi boldogs�g �s van olyan is, amit csak annak hisz�nk, de ebben a pillanatban ezt most igazinak hiszem.
Majd a t�rgyak �s testek fokozatosan visszanyerik sz�n�ket �s alakjukat, elnyerik az eredeti form�t. V�rnom kell, m�g gondolataim merev fogalmakk� szil�rdulnak, hogy meg is tudjak sz�lalni. De meg kell-e sz�lalni egy�ltal�n? Nem el�g csup�n �tadni magam a pihen�snek? Mi�rt kell mindent szavak korl�tai k�z� szor�tani? Milyen szeg�nyes a nyelv! Ahogy a zen�t sem tudjuk szavakkal le�rni, ezeket a perceket is mily neh�z szavakba �nteni.
B�kess�g �l ki az arcomra, �szreveszi. Mindent �szrevesz. Ekkor megt�ri a csendet.
- Mindezt neked tartogattam.
- Nekem?
- Igen!
- Mi�rt?
- Kiv�lasztottalak. Amit adok magamb�l, a ti�d. Amit megteremtettem neked, a ti�d. Nem veheti el t�led senki. Azt akarom, hogy ne felejts el soha!
Ekkor m�g nem tudhatta biztosan, de k�v�ns�ga beteljesedett. Folytatja gondolatmenet�t:
- Az �let pill�rei a v�gyaink. Az eg�szs�ges v�gyak teljes�t�se, pedig k�teless�g�nk. De mindez mit sem �r, ha hi�nyzik a megfelel� mer�szs�g bel�l�nk. Az �lethez mer�szs�g is kell.
Igaza van! – visszhangzik bennem utols� mondata, majd dereka t�j�k�n betakarom f�radt test�t. H�l�s �rte. L�tom, �lmosodni kezd…

Az utols� gyertya is csonkig �gett m�r �s a s�t�ts�g teljesen elnyelte a f�nyt.

M�snap m�lyvasz�nben pirkadt. A reggeli f�ny �vatosan lopakodott a szob�ba a red�ny r�sein �t. M�g aludt eln�ztem, az �jszaka �ta semmit sem vesztett sz�ps�g�b�l. Kiegyens�lyozottan vette a leveg�t. Arca a p�rn�j�n pihent, haja sz�tter�lve, mint egy hatalmas barna legyez�, hossz� nyak�nak �ve cs�kra ingerelt, de nem akartam fel�breszteni. Meg�rezhette, hogy figyelem, mert kinyitotta szem�t. Megfogta kezem, tenyerembe cs�kolt…

Mindent �j szemmel kellett l�tnom, minden eddigit �t kellett �rt�kelnem. K�rd�sek �s feleletek keltek versenyre bennem, melyek �sszekusz�lt�k az id�k folyam�n m�r megszil�rdult �rt�krendemet.
Mikor elb�cs�ztam t�le, tudtam, hogy soha t�bbet nem l�tom, soha nem fogom megtudni hov� tart. Marasztalni haszontalan lett volna. Szabadnak sz�letett. De a k�peslapok �rkeznek. Nem felejt � sem.

- V�ge -