Rosszul vagyok. M�r-m�r pszichoszomatikus t�neteket produk�l rajtam, bennem a hi�ny�rzet. K�t hete. Eml�kszel? K�t hete k�ny�rtelen�l kig�rd�lt a vonat a Keletib�l, elszak�tva T�led, �s elv�gva az el�tte l�v� csod�latos napokat. Puff neki. Ennyi volt. �s az�ta semmi. M�r k�t hete vigasztal�st v�rok, valami megnyugtat�t. De semmi. Teljesen kiszolg�ltatott vagyok ir�nyodban, �gy, �s azt teszel velem, amit akarsz, �n nem ellenkezem…

K�t hete. M�r d�lel�tt kiszakadtak bel�lem a k�nnyek, mikor csomagoltunk. Ut�na el nem tudtam k�pzelni, hogy esetleg a p�lyaudvaron megint s�rni fogok. Azt�n… Ott �lltunk, Te csak mosolyogt�l; nem tudom pontosan, mit �rezt�l, titok volt�l, de �n akkor �r�ltem annak, hogy nem mutattad a f�jdalmat, mert akkor m�g kev�sb� b�rtam volna t�l�lni az elv�l�st.
Ott �lltunk, �s �reztem, hogy egyre nehezebben nyelek, �g a szemem, f�j a fejem, �s nem akartam, hogy s�rni l�ss; nem akartam, hogy f�jjon… F�radt voltam �s hisztis, �s engedtem a m�ly f�jdalomnak, �s azok a k�nnyek megsz�lettek, �s magamhoz szor�tottalak, hogy megpr�b�ljam titkolni. Remegtem az �lel�sedben, idegesen l�ktetett eg�sz testem-lelkem, mert most valami olyan k�vetkezett, ami ellen eg�sz l�nyem hadakozott.
Mindenem hazudott, mert felsz�lltam arra a vonatra. Mert musz�j volt. Beh�doltam Musz�jnak �s Kellnek. Az eg�sz �let err�l sz�l. Musz�j �s Kell korl�tai k�z� vagyunk szor�tva, �s n�ha m�r �gy �rzem, megfulladok.
�s a k�n csak n�tt. Felsz�lltam, �s a lelkem m�g percekig haldokolt, am�g a vonat el nem indult. �s Te ott �llt�l lent, �s v�rtad, hogy kig�rd�ljek a vonattal a p�lyaudvarr�l, �s n�zt�l fel�m mosolyogva, szerelmesen, �s az �n arcom csak eltorzult att�l, hogy egyszerre s�rtam, �s pr�b�ltam meg visszamosolyogni R�d. �s nem tudtam mit kezdeni a f�jdalommal, ami meg�ll�sra akarta k�sztetni sz�vemet; �reztem ahogy n�ha-n�ha meg-meg�ll, de lehet, hogy csak az elfojtani akart s�r�s ringat� ritmus�t vette fel.
Nem szeretlek �n otthagyni T�ged. Nagyobb f�jdalom, mint otthagyottnak lenni. Sohasem b�rtalak otthagyni, �s most Musz�j elint�zte nekem, hogy megtapasztaljam, micsoda f�jdalom. Mindig is sejtettem, ez�rt is tiltakoztam ellene. �s a sz�vem megszakadt. A bizonytalans�g, hogy vajon mikor l�tlak �jra, elhom�lyos�tott minden sz�p eml�ket. Akkor csak f�jtam, �s f�jt�l. De �ltem, erre �ppen ez a f�jdalom volt a bizony�t�k. �s most rosszul vagyok. Nem vagyok k�pes befogadni �j ingereket, �s most �gy �rzem, adni sem tudok.

K�t hete heverek bontatlan lev�lk�nt a gondolataidban. B�r �szrevenn�l a sok m�s fontos �r�s, lev�l k�z�tt. Igen, tudom, ott vannak a gyerekek, �ket sokszor kell olvasni, a bor�t�k m�r nincs is meg, mert mindig k�zn�l (gondolataidban) vannak a teend�k. �n szokatlanabb irom�ny vagyok, sz�p, d�szes bor�t�kban, ami tal�n meg is ijeszt, vagy leny�g�z, ez�rt nem bontasz ki. Csak csod�lsz magadban, �s �r�lsz, hogy ott vagyok �n is… Egyel�re bontatlan lev�lk�nt gondolataidban…

2004-07-29