- J� napot k�v�nok! - k�sz�n�k gyorsan �s az ajtaja fel� veszem az ir�nyt. Hamarosan meg�rkezem. Bekopogok, olyan er�tlen�l, hogy az szinte t�kr�zi bizonytalans�gomat az ir�nt, hogy helyesen cselekszem-e. Nem is d�jazz�k ajt�nyit�ssal bizonytalans�gomat, �gy megism�tlem. Er�sebben, hisz l�ttam, hogy �g a l�mpa, az nem lehet, hogy senki sincs itt! �s kiny�lik az ajt�. Ott �ll �, f�radtan, elcsig�zva tekintve az �rkez�re; r�m. Mosollyal nyugt�zza, hogy �n zavarom.
- Szia!
- Szia.
- Bemehetek p�r percre?
- Gyere - mondja, s �n frissen libbenek be.
- Ott egy mikul�s.
- Hol? - veszem egyre beljebb magam, �s az asztal�ra tekintek, ahol az � szokv�nyos rendje uralkodik. Itt-ott egy-k�t f�zet, egy kupac CD, a pulcsija, amit sz�vesen szor�tan�k magamhoz besz�vva illat�t, ha � �ppen, mint szinte mindig, nincs velem. Ha lenne t�le egy pulcsija... Esetleg egy-k�t t�bboldal� kocka a szerepj�t�khoz, tollak; k�kek �s pirosak.
- H�t ott, bent. - mutat be az egyik terembe, s l�tom m�r a k�v�ncsian r�mmered� szemp�rt, egy h�trafordul� fi�t. Azt hiszem, elmenek�l�k el�le, mert l�t�hat�r�n k�v�l helyezkedem el, s magamhoz h�zom �t. �s boldogan �lelem, hozz�simulva, arcnk �ssze�r, ez mindig olyan, mintha maga a Boldogs�g simogatna, s bel�l el�nt a szerelem, megnyugtatva a sz�vem �s a lelkem. Ezekben a pillanatokban vagyok igaz�n boldog �s legf�k�ppen gondtalan. Minden b�nat, szorong�s, az � �lel�s�nek forr�s�g�ban p�rolog el, azt�n, mikor elv�lunk, lecsap�dik. De most m�g most van �s nem hagyom, hogy a j�v� teherk�nt nehezedjen r�m.
Mikor kibontakozunk egym�s karjaib�l, mosolyg�, de f�radt csillog�iba n�zek:
- �s mikor v�geztek? - k�rdezem rem�nnyel telve.
- Most kezdt�k... - hangol le, b�r tudom, ha most egyed�l lenn�nk, akkor is csak p�r percet maradhatn�k. Hisz mennem kell, tenni a r�mb�zott dolgokat, �lni a m�sik �letem. R�vid cs�kocsk�t lehel ajkaimra, karjai �tfonj�k derekam. Ekkor eg�sz l�nyemmel elmosolyodom �s nem �llom meg, hogy ism�t meg ne �leljem. F�l�hez emelem sz�mat �s �gy suttogom:
- Csak az�rt j�ttem, mert nem tudom mikor l�tlak... - �s �rzem, ahogy megszor�t, mert j�l ismerj�k ezt a f�jdalmas �rz�st. �gy telik el p�r m�sodperc.
- De most kir�glak! - mosolyog. M�r csak egym�ssal szemben �llunk, r�mn�z. Minden benne van. - Vissza kell mennem... - v�g egy grimaszt, egy r� jellemz� grimaszt, egy olyan musz�j-f�l�t.
- Tudom - felelem, �s engedem. M�r a terem ajtaj�ban �ll, mikor megk�rdezem t�le:
- Az�rt le�lhetek egy p�r percre?
- Persze. - b�lint, �s elt�nik. �s �n le�l�k a sz�k�re �s csak mosolygok. Nem direkt, valami bels� er� k�sztet erre, a szeretet �s a szerelem ereje. N�zem az asztal�n n�h�ny pap�ron az �r�s�t, amit �n mindig is szerettem "megfejteni", mert olvashat�nak �ppen nem nevezhet�, amit a bet�k �sszeolvaszt�s�val m�vel.
N�m�n szeml�l�d�k, olyan j�lesik m�r csak az is, hogy a k�zel�ben vagyok. N�ha fel-feleszm�lek a besz�r�d� hangra. Az � Hangja, a fi�t alig-alig hallom. Biztos meg van szeppenve, nem csod�lom, �n sem sz�vesen lenn�k a hely�ben, mert �gy �rzem, az � sz�m�ra ez csak ny�g. Ez kihat az �ra hangulat�ra is, s�t, azt hiszem, ez a legmeghat�roz�bb. Fel�llok, felemelem a pulcsij�t, magamhoz �lelem �s besz�vom az illat�t. �s csak mosolygok. Folyon. Majd �vatosan lerakom, �s arra gondolok, indulnom kellene. Belegondolok, hogy semmi es�lyem arra, hogy ism�t magamhoz �leljem, ez�rt magamhoz k�pest hamar d�nt�sre k�sztetnek m�sik �letem el�mtolakod� k�telezetts�gei. Ez m�r kicsit kellemetlen, de nem tehetek ellene.
Az ajt� fel� l�pek, a terembe n�zek, a fi� nekem h�ttal, � szemben �l. V�rok. V�rom, hogy �szrevegyen, hogy megyek, hogy elb�cs�zom bizonytalan id�re. R�mn�z, apr�t mosolyog �s egyik kez�vel fel�m integet. Visszaintegetek, azt�n lenyomom a kilincset �s m�r kint is vagyok. Mikor elmegyek az terem el�tt, megsimogatom az ajt�t, majd �sszeszedem a j�zan eszem �s meggyors�tom l�pteim.
- Viszontl�t�sra! - k�sz�n�k a port�s n�ninek �s �tadom magam a leveg�nek. J�l �rzem magam, mert �t perccel t�bb vagyok. Mert ez az �t perc a mai boldog gondtalans�gom volt...

2003. december 4.