Szerencs�re ritka pillanat...�n, alvaj�r�, kiben most a gondolatok �res, elhagyott �llom�sra lelnek,
Kinek az elkeseredett k�rd�sek egyszer sem felelnek,
S kiben �sszefolyik id�, val�s�g �s �lom,
Helyemet a vil�gon sehol sem tal�lom.

Borzalmasan er�tlen, s c�l n�lk�li vagyok,
Sz�ks�gem van valakire, k�l�nben meghalok.
Szemeim az �lettel �titatott t�jat s�v�rogva falj�k,
De hogy �n ord�tok, sehol sem hallj�k.

�n magam sem tudom, ki vagyok.
S �r�m-nyomot vajon kiben hagyok?
Ki �r�lne nekem, hisz �rzem, hogy f�radt vagyok,
Szor�ts, �s �lelj �t, mert �gy �rzem meghalok.

Te, cinkosa gondolataimnak, ne sajn�lj, csak p�r pillanatig szeress,
Tal�n megnyugszik h�ny�d� l�nyem, s �jra
megtal�lom magam, ne m�shol keress,
Itt �llok el�tted, s mikor szemedbe n�zek, csak a Tied vagyok,
Ilyenkor nem tudok m�sra gondolni, nem tudok…Tudom, hogy meghalok.
�n, alvaj�r�, m�g mindig…az �let �sszes szelei elf�jnak mellettem, s csak erej�t �rzem,
S nem kapok t�le leveg�t, megfulladok…Vajon kit l�togat ilyenkor az �let?
Mi�rt nem ad erej�b�l, mi�rt sajn�lja t�lem keser�en szomjolt� cseppjeit?
N�zz r�m, hallgass, s fedezz fel lelked legm�ly�b�l…�rzed, hogy a b�nat keser�t?

�n, alvaj�r�, kiben a gondolatok nem �llnak �ssze eg�ssz�,
S �n csak arra k�rlek T�ged, hogy alaposan n�zz sz�t,
Ig�rem, megtal�lod, mire r�g�ta keresed a v�laszt,
S lelkem, T�ged minden boldogs�g�val, erej�vel el�raszt.

�n, alvaj�r�, sz�tfolytak gondolataim, az �sz is b�nt,
Csak a lehull� levelek �reznek �gy, ahogy �n, s az �rz�s �tfogja elm�m, ak�r egy p�nt,
Szorosan tart, k�ptelen vagyok friss leveg�t venni magamhoz,
S visszat�rek az �si, az egy, a form�latlan, �r�k anyaghoz…

Ez vagyok �n most: megmunk�latlan anyag…k�rlek, alak�ts, ahogy akarsz,
K�ptelen vagyok b�rmit is tenni, ha te be nem takarsz,
Megfagyok.
Meghalok.

2003. november 29