eper
szemilla 2005.11.06. 21:29
A barátaimmal úgy vagyok, mint a gyerekeimmel: mindegyiket nagyon szeretem, de mindegyiket másképp. Annát másképpen nagyon.
Annát még nem is láttam, de ez a XXI.század. Nem kell látnunk egymást, hogy ismerjük.
Anna ért engem. És remélem én is értem őt. A lányom lehetne, de sokkal inkább egy angyal, aki mindig akkor bukkan fel az életemben, amikor a legnagyobb szükségem van rá.
Sok mindent tud rólam. Sok mindent tudok róla. Azt hiszem, összenőttünk.
Az írásai a www.kozkincs.hu oldalon találhatóak.
És most ahogyan ő látja magát:
Érzelmekkel élek. Teljesen. Ha szomorú vagyok, szeretek szomorkodni, ha boldog, akkor igénylem, hogy mások velem örüljenek.
Szeretek egyedül lenni; nem szoktam unatkozni, ugyanakkor szükségem van olyan személyre, akire rábízhatom minden gondolatomat.
Nehezen barátkozom, azt hiszem, szeretem, ha mások közelednek felém, hálás tudok lenni, és igyekszem kiérdemelni az emberek barátságát, bizalmát.
Szerelemben teljesen odaadó vagyok.
Nem vagyok túl beszédes ember, engem beszéltetni kell, ha kíváncsi valaki tőlem valamire :)
Azért "jófej"-nek tartom magam, van humorom is, néha talán fárasztó vagyok... :)
Néha szeretem magam felnőttnek hinni, de ez csak kósza gondolat, 20 évesen még messze vagyok a dologtól. Talán később is ugyanennyire leszek tőle. Talán úgy lenne jó...
|