Hogy mióta, miért és mit remélek?
Ezernyi kérdés mindhiába:
Szeretlek.
Szavaid agyamba vájták magukat,
mindennap felidézlek,
megtanullak magamnak.
Lepkehálóval kezemben
egy gondolatod után
lihegek fejvesztve,
s kéjesen nyújtózkodom,
ha végre megértelek.
Szemedbe nézek, arcod rejtve.
Mint embrió simulok öledhez
képzeletben.
Ilyen mocskos a szerelem,
vágyom rád szüntelen, megigézve.
Testem minden ízével
téged kíván.
Csak a gondolat szaporítja
önmagát napról-napra.
Elengedlek, de ne reméld:
Nem tudlak nem szeretni.
Saját magamért, mióta
megláttalak.
(Vagy már azelőtt is.)

2003. március 22.