Ha játszunk, én jeleket
rajzolok a fákra, hogy tudd,
merre keress. Ha mennénk,
homályban, végtelen tájra
majd add a kezed.

Az éjjel a szemeddel láttam
a várost, és a város felett
egymáshoz jártak az álmok,
én el sem hiszem: a hangod
szelíden hullámzó tenger
a jövő előtt, átölel, betakar
éltet, mint könnyű nyári eső.

Ha mennénk, homályban,
végtelen tájra, majd add
a kezed, ha játszunk, én
jeleket rajzolok a fákra, hogy
tudd.., s hogy Te is szeress.

2005. május 22.