|
Az egsz vilgot
A knnyebbik t: szeretni!, csak ennyi…,
A knnyebbik t: szeretni!, csak ennyi…,
n nem akartam soha Valaki lenni,
Nem lmodtam hzat, r vgtelen ablakot,
s elkerlt unottan a sorsdnt alkalom,
Hisz itt lek n, hol a csnd az r, s a Semmi,
A knnyebbik t: szeretni! Csak ennyi…
A boldogsgot nem mertem magamnak…,
Lopott szenvedlyt ezernyi alakban,
Egy fut pillantst a leggynyrbb arcon,
Elmerengve benne elrulni titkom,
S a szgyent fltem, mikor letagadtam, pedig
A boldogsgot nem mertem magamnak.
A lassan ml, remnytelen vek…,
Hogy mirt fjt gy, a sosemvolt gret?
A knnyebbik t, szeretni, csak ennyi!
n nem akartam a magny szeretje lenni,
De kz melegen meghagyott az let, s kvettek
A lassan ml, remnytelen vek.
Hogy nehezebb?, soha meg nem bnom…,
Hz nlkl, nvtelen a vgtelenre jrok,
Hisz itt lek n, hol a csnd az r, s a Semmi
n nem fogok tbb Valakit szeretni,
Leteszem vgre rztt gyvasgom,
S magamhoz lelem az egsz vilgot…
2004. november 15.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
