Lassan elm�ltak a csendes esti �r�k,
magam vagyok, kont�rok, �s form�k
�sszeb�jtak k�kl� feket�ben,
vill�m j�tszik a csillagtalan �gen.

Hangos l�p�sekkel k�zeleg az �jf�l.
Z�g a vihar, tal�n most f�ln�k, ha
nem lenn�l velem, de t�voli a zaj,
kezem alatt a pap�r elvezet hozz�d.

Ma minden percnek helye van a m�ltban,
Veled a szavakat �jra megtanultam,
ami megkopott, �gy tiszt�bban ragyog,
mint a gyertya l�ngja itt az asztalon.

Engem let�nt korok �rnya nem k�s�rt,
a suhan�s a f�k k�zt csak a sz�l,
m�r szel�d�l, m�r l�tom, hogy esik
a s�hajom b�rsony tenyeredbe.

B�r lenne m�g, b�r volna m�g id�nk
a j�ra, mit a hajnalunk �g�r...
Magam vagyok, a vihart hallgatom,
de f�nyesednek fent a csillagok...

2005. j�lius 16.