Re: Fehér kavicsokkal
Én sem leszek már nélküled soha!
Befejezetlen szonett
Ez a reggel is olyan mint a többi...
Én sem leszek már nélküled soha!
Rajtam a kréta árulkodó pora,
látlak a fák közt meg-megállva jönni.
Fehér kavicsokból az ösvény hozzád
a semmi után a magasba visz,
hol a felkelő Nap festi színeit,
s nem véd a mélységtől erős korlát,
csak a karod, de ez épp elég nekem!
Álom helyett a pillanat marad,
a szemeden át most rád bízom magam.
Már nem rajzolok jeleket a fákra:
Múlt és jövő között maradj mellettem
Bár nem mondtam még, de nagyon ...!
2005. július 3.
|