Milyen j�, ha k�nz� �r�k ut�n meg�rkezel,
szemed f�radt, de sz�ved dobban�sa el�g,
hogy el�zze mind a k�telyt, s higgyem, amit
�rzel nem ill�zi�: �rtem vagy itt, s magad�rt.

Hossz� pillanatig �llunk, �zen a szem, �zen
a sz�j, �zen a sz�d a sz�mnak, s nevetve
siet�nk tov�bb, csak mozg� d�szlet a h�tt�r,
kavicsokra l�p�nk, majd sz�raz levelekre.

Kedves, ahogy k�t kezedben �rz�d arcomat,
(kit�l k�rjem, hogy mindig megmaradj�l?)
a szoba fal�n az apr� l�mpa lesz tan�nk, ha
t�ncra h�vlak; ennyit adj ma az �g�ret helyett.

Milyen sz�p, mikor hajad homlokodra hull!
F�lt� mozdulattal fel�d k�zel�t kezem,
pille f�tyol, mi elfed k�z�s titkokat, hogy
mennyire k�v�nlak, s te mennyire szeretsz.

M�lt id�be visz a v�ltoz�s, utols� gondolat
legyen: mint egy gy�ny�r� �lom, olyan vagy
nekem, �s nincs tov�bb, hossz� pillanat m�g
elhiszem, de seg�t a csend, a f�j� hallgat�s...

2005. okt�ber 24.