Most átadod magad a fájdalomnak,
mert elhagyott igaznak hitt kedvesed,
bár tagadnád, de mégis őt szereted,
s a vétkesét keresed bánatodnak.

Szavakat hibáztatsz, régi szavakat,
miket a jelen csak hazugnak fordít,
"nélküle nem megy!" - a szerelem ordít,
s már a halálnak ajánlod magadat.

Ne hívd, a halál is egyedül választ,
de mikor másnak már nincs helye nálad,
akkor is élned kell valamiért,

s hogyha a szíved a szerelem foglya,
nincs kibúvó, vár még rád is a holnap,
de megtudod, hogy van jobb mindenkinél!